Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A „csehkiverés” napjai a balassagyarmati sajtóban

Nvm. 1919. Jan. 31. Az elesett hősök temetése, a Hírek rovatban. = A Nógrádi Hírlap a következőkben számolt be a temetésről: „Városunk visszavételéért folytatott harcban hősi halált halt polgártársaink: Vancsó József bádogos, Havaj József kőműves, Rózsa András kalauz, Petrovics József fűtő, Hrubecz József [Sic!]munkás gárdista. Temetésük nagy pompával és részvéttel történt. Érdemeiket dr. Somló József, a szociáldemokrata párt elnöke ékes szavakkal méltatta minden egyes halottas háznál. Továbbá elesett a 38-as ezredből idejött négy hős, Nagy József szakaszvezető, Dancsok Ferenc tizedes, Virág Lajos őrvezető és Czakó Balázs köztársasági katonák, akiket a honvédlaktanyából katonai pompával temettek el. Megható gyászbeszédeket tartottak Jeszenszky Kálmán apát, Pongrácz György vármegyei főjegyző, dr. Somló József, a munkástanács elnöke. A temetésen részt vettek a hatóságok, az egyesületek zászlóik alatt. A gyászzenét Dombi Rudi és Oláh Ubald zenekara szolgáltatta." (NH. 1919. febr. 2. A hősi halottak.) A katonahősök temetéséről a Nógrádvármegye így számolt be: „Ama nagy részvétnek, amelyet városunk lakossága a város felszabadítása körüli harcokban elesett katonahősök iránt érzett, impozáns módon adott kifejezést a hősi halottak február 1-jei temetésén. A négy hőst, név szerint: Nagy József szakaszvezető, Dancsok Ferenc tizedes, Virág Lajos őrvezető, Czakó Balázs köztársasági katonák, a honvédlaktanyából kísértük utolsó útjukra. Az udvaron voltak a ravatalok felállítva, amelyeket a helybeli egyesületek, testületek és hivatalok küldöttségei, a helyben állomásozó katonaság díszszakaszai vettek körül. Balassagyarmat közönsége, minden osztálya megtöltötte a hatalmas udvart és a laktanya udvarra nyíló folyosóit. A szertartást Jeszenszky apátplébános végezte fényes segédlettel. Erdélyi [József] karnagy megható búcsúztatóval búcsúztatta [az] Alföld hős fiait, akik idegen föld védelmében estek el. Jeszenszky apát mondott elsőnek gyönyörű, megható gyászbeszédet. Arról szólott, hogy az egyik hős, amikor haláltusáját vívta, és ő mint gyóntató pap megkérdezte, nem volna-e valami kívánsága, mondanivalója, azt suttogta elhaló ajakkal: szerettem szüleimet, de sokkal jobban szerettem hazámat. Ezt a lángoló hazaszeretetet állította fel követendő példa gyanánt. Ezután a dalárda énekelt halotti éneket. Gyászbeszédet tartott még Pongrácz György vármegyei főjegyző és a szociáldemokraták nevében dr. Somló József elnök. A gyászmenet a huszárok vezetésével és zeneszó mellett a laktanyából a Szügyi úton, [a] Deák Ferenc utcán, a Fő utcán, [a] Kossuth Lajos és a Patvarci utcán vonult ki a temetőbe." (Nvm. 1919. febr. 5. Az elesett katonahősök temetése.) lekötelezve e hősök iránt. De a hála lerovására nem elég, hogy nevüket évkönyveinkbe, jegyzőkönyveinkbe megörökítjük, az igazi hála az lesz, ha hősi haláluk szavát megértjük, s mi is beállunk a hazáért áldozatosan munkálkodók nemes sorába. Akkor a nagy Alföld hősi fiai boldogan alusszák közöttünk síri álmukat. Istenem, magyarok Istene, szívemből imádkozom, hogy megértsök a hősök szavát és vállalkozzunk e nemes munkára. Ámen." (Balassagyarmati Helytörténeti Gyűjtemény, Jeszenszky Kálmán hagyatéka, 84. 2. 11. sz. - A 3. és 4. sz. beszéd nyilván szövegváltozat.) 236 A temetésekkel kapcsolatban a szociáldemokrata párt a következő szövegű hirdetményt jelentette meg: „Elvtársak! A városunk védelmében elesett elvtársainkat ma temetjük. A temetéseken pártunk minden tagja vegyen részt. Vancsó elvtársunk temetésére ma délelőtt 10 órakor a párthelyiség előtt gyülekezünk, és innen testületileg megyünk a gyászházhoz. A Rózsa és Havaj elvtársak délutáni temetésén való részvételre szóval adjuk ki az intézkedéseket. Pártunk nevében dr. Somló József elnök fog búcsúbeszédeket mondani. A rendet a munkásgárda tartja fenn. Balassagyarmat, 1919. január 31. A pártvezetőség." (NML Balassagyarmat, Letét anyagok 140. sz.) 184