Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A „csehkiverés” napjai a balassagyarmati sajtóban
így történt, hogy 27-én délben a közalkalmazottak színültig megtöltötték a vármegyeház nagytermét. Az összes hivatalok alkalmazottai, a vasutasok és postások testületileg jelentek meg. Rákóczy kormánybiztos előterjesztette, hogy - amint ezen aggodalmának két nappal kifejezést adott - Srobár miniszterrel a tárgyalások eredménnyel nem jártak. Srobárnak az az álláspontja, hogy Balassagyarmatot elfoglalták, és ők minden elfoglalt területen átveszik a cseh impériumot és a hivatalokat. Itt nálunk ez február l-jén vagy 3-án fog bekövetkezni. Teljes tárgyilagossággal szögezi le ennélfogva a kormánybiztos a tényeket, nem akarja a tisztviselőket az eskü 232 vagy fogadalom letételében bármi irányban is befolyásolni, mert ő sem jobbra, sem balra a felelősséget nem viselheti. Dr. Visnovszky tanfelügyelő indítványozta ezután, mondják ki a közalkalmazottak, hogy ők a csehszlovák államnak sem esküt, sem fogadalmat nem tesznek, a csehszlovák államot nem szolgálják, valamennyien [a] passzív rezisztencia álláspontjára helyezkednek. Pongrácz György és Huszár Aladár hazafias hévtől áthatott, lelkes, a hazaszeretet szent tüzétől izzó szavakban mondtak fogadalmat a magyar hazának és a magyar föld, a magyar nép, Magyarország iránti lángoló szeretetüknek és törhetetlen hűségüknek. Both Antal indítványozta, hogy tartsanak összejöveteleket és megbeszéléseket, melyeknek tárgyát az a kérdés képezze, hogyan lehetne könnyíteni azokat a terheket, amelyek a tisztviselők mostam állásfoglalása folytán, esetleg sokaknak egzisztenciáját sújtólag előállhatnak. A vasutasok csatlakozását Schuch mozdonyvezető, a női közalkalmazottakét Gálfalvyné polgári iskolai tanítónő, a tanárokét dr. Mikó Pál, Balassagyarmat elöljáróságáét Molnár főbíró tolmácsolta, amely után a jelen volt összes közalkalmazottak a magyar haza éltetése közben egy szív[vel] és lélekkel elfogadták a tanfelügyelő indítványát, lelkes közfelkiáltással adván kifejezést ama elhatározásuknak, hogy a csehszlovák államot semmi körülmények között sem hajlandók szolgálni. Rákóczy kormánybiztos az értekezlet egyhangú határozatát tapsok közben hirdette ki, a hivatalok vezetőit pedig felkérte, foglalják névsorba azok nevét, akik az értekezlet határozatának magukat alávetették, s ezt Pongrácz vármegyei főjegyzővel közöljék. Ezután felcsendült a Szózat és a Himnusz, a magyar nép gyönyörű imádsága. Az értekezlet feloszlott, s bár amerre csak néztünk, mindenütt szomorú arcokat és könnyes szemeket láttunk, nem veszett el a szívünkből az a remény, hogy a letiport magyarság fel fog még támadni, és eljő az az idő, amikor a magyar nép megint dicső, megint boldog, megint ragyogó lesz. 232 A hűségeskü letétele volt a megszállt területek köztisztviselőinek, közalkalmazottainak egyik legnagyobb lélektani, s egyben egzisztenciális dilemmája. Jellemző erre, hogy Rozsnyó város karhatalmi bizottsága még 1919. február 27-én is arról tudósítja a magyar kormányt, hogy a közigazgatási hatóságok egyelőre visszautasítják az eskü letételét a városban. Kérdi: számíthatnak-e az antant-bizottságra? Mi a véleménye a kormánynak az esküről? (MOL K148 603. f. 2. cs. 20. őe. sz. n.) 179
