Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Balassagyarmat csehszlovák megszállása
51. Rákóczy kormánybiztos hirdetménye a demarkációs vonal csehszlovák részről történt átlépéséről Balassagyarmat, 1919. január 9. Ma hajnalban 4 órakor a csehek Ipolyvisk felől átjöttek az Ipoly folyón, tehát Ipolyságon túl átlépték a demarkációs vonalat. Katonai őrségünk ez ellen tiltakozott, mire a csehek annak hangoztatásával, hogy nem tudták, miszerint a demarkációs vonalat átlépték volna, - bocsánatot kértek és visszavonultak. 139 [A] 139 A közöltekkel összefüggő események: január 9-én, a csehszlovák egységek, Párkánynána felől indulva, Csatánál átlépték Hont vármegye határát és a demarkációs vonal mentén megszállták a környező községeket. 12 óra 30 perckor egy 1300-1400 fős, „olasz alpine egyenruhába öltözött", jól felszerelt cseh alakulat, egy százados parancsnoksága alatt, vasúton Ipolyságra érkezett. A megyei főjegyző tiltakozott a megszállás ellen. A cseh parancsnok elismerte, hogy csapataival „a demarkációs vonalat az ipolyszakállosi vasúti hídnál átlépte. Kijelentette, hogy az tévedésből történt és ezért elnézést kérve azonnal visszaindította a vonatot." (HL B/8. Kat. pol. oszt, 1919. jan. 11.) Másnap Rákóczy kormánybiztos azt jelentette a 9-i eseményekről a HM-nek, hogy előző nap a csehek két vonattal és kétezer fővel Párkánynánáról Balassagyarmat felé indultak. „Itt óriási pánik keletkezett. Intézkedtem, hogy egy páncélvonat és egy nagyobb számú őrség menjen Ipolyság felé." (HL Karh. oszt., 1919. jan. 10.) Vizy Zsigmond, visszaemlékezésében, Rákóczyval szemben saját döntéseként tüntette fel azt, hogy nyolcvan katonával és két gépfegyverrel vasúton Drégelypalánkra ment; a vasutasok segítségével megrongáltatta a síneket és két vagon kisiklatásával torlaszolta el a vonalat. Hont vármegye alispánja azonban határozottan tiltakozott Vizy tevékenysége ellen: „Nógrád megyei katonaságnak Hont vármegye területén ellenállási joga nincs, Hont vármegye nem áll ellent." Ennek hatására parancsnokai Vizyt eltiltották az ellenállás szervezésétől. Továbbmenni azért sem tudtak, mert a vonatukat a vasutasok visszavitték Balassagyarmatra. Vizy Soltész főhadnagyot hagyta viszsza Drégelypalánkon. Január 10-én a csehek Ipolyszakállosról kiindulva Deménd és Gyerk községeken keresztül egy ezerfős kontingenssel az országúton át, a demarkációs vonal tiszteletben tartásával, délután egy órakor -immár „szabályosan" -bevonultak Ipolyságra. A megszállók - a vármegye alispánja szerint - „többnyire cseh[ek], azonban vannak köztük tótok, sőt tisztán csak magyarul beszélő magyarok is, akik közül egynéhányra nézve kétségtelenül megállapíttatott, hogy azelőtt a losonci 25. gyalogezredben szolgáltak." Ipolyságon a vármegye alispánja tiltakozott a megszállás ellen, - azonban ez esetben eredménytelenül, így a város egyik fele -mivel az Ipoly folyó, Balassagyarmathoz hasonlóan, kettészeli - csehszlovák uralom alá kerül. Ipolyság lakossága ezzel elzáródott a vasútállomástól, a közkórháztól és a gőzmalomtól. (HL Karh. oszt. 1919. jan. 10.) A január 10-i eseményekhez tartozik még, hogy délelőtt 9 óra 10 perckor Drégelypalánkra érkezett Pálmay Ernő százados egysége. Délután 1 óra 30 perckor Ipolyságról egy nyolcszáz fős cseh különítmény vasúton Losoncra akart menni. Pálmay tiltakozására azonban visszatértek. //Úgy látszik egyenlőre nem szándékoznak a demarkációs vonalat átlépni. ... Az ipolysági cseh parancsnok tárgyalást szándékozik folytatni az Ipolytól délre vezető vasútvonal közös használatára vonatkozólag" - írja jelentésében Pálmay, aki embereivel a 115
