Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Balassagyarmat csehszlovák megszállása
érkezését is jelezték. Egyelőre azonban katonai beavatkozásra nincsen szükség, mert helyre állt a rend és a nyugalom." A salgótarjáni menekültek gyűlése, Salgótarjánból mintegy háromszáz menekült érkezett tegnap a fővárosba. Ezek a szerencsétlen emberek, akik nagyrészt pénz és felsőkabát nélkül, életveszedelmek között tudtak csak vonatra szállni, ma délután gyűlést tartottak a Palace szálló egyik külön termében. A Nap munkatársa több menekülttel beszélt, akik borzalmas képet festettek a pusztítás napjáról. Elmondották, hogy a fosztogatók mint sáskahad rontottak be a Fő utcára, s minden üzletet és lakást kifosztottak. Ami bútort nem tudtak magukkal vinni, azt összetörték és fölgyújtották. így tettek a többi közt dr. Pollatsek Ármin 129 és dr. Kovács Jenő ügyvédek irodáival. Az ügyvédi könyveket és iratokat széjjeltépték, a bútorokat, fehérneműeket részint elvitték, részint fölgyújtották. Behatoltak Kohn Lipót szeszkereskedő raktárába, ahonnan vödörszámra hordták és itták a pálinkát. Majd betegágyából fölkeltették Gábor Lajost, a Salgótarjáni Népbank főkönyvelőjét, akinek ki kellett nyitnia a bank pénztárszekrényét. A pénztárban 58.000 korona készpénz volt, amit magukkal vittek a fosztogatók. Előbb azonban széttépték a bank összes üzleti könyveit és megsemmisítették a váltókat is. A menekültekről még a vasút állomáson is leszedték felsőkabátjaikat és elvették pénztárcáikat. A ma délutáni gyűlésünkön elhatározták, hogy gyorssegélyt kérnek a kormánytól és megbízták dr. Rosenberg Miksa ügyvédet, hogy érdekükben sürgősen járjon el a hatóságoknál. A Nap, 1919. jan. 7. Főcím: „A salgótarjáni zendülés hiteles története". Alcím: „20 óráig rombolt, fosztogatott, gyújtogatott a lerészegedett csőcselék - az iglói katonák sortüze rendet teremtett - Kihirdették a statáriumot - A bányákban megkezdődött a munka". = Az 1918. év végén és kisebb részben a következő esztendő elején országszerte atrocitásokra, „néplázadásokra", „nyomorfelkelésekre" került sor. Az ezeket követő rendteremtésnek többszáz halálos áldozata volt. Nógrád megyében a budapesti forradalom hírére Nógrádszakái, Mátranovák, Karancsberény, Lapujtő és más falvak szegényei fordultak a kastélyok, uradalmak, a kereskedők és módosabb parasztok vagyona ellen. Rimócon ötven-száz fegyveres katona megtámadta a csend őrséget. A dorogháziak a báró Solymosi-féle uradalom élelmiszerkészletét és állatállományát foglalták le, sajátították ki. (Nm. tört. 213. old.) A január elején lejátszódott salgótarjáni zavargások dokumentumainak beválogatását kötetünkbe több szempont is indokolja. Salgótarján, az ország jórészének idegen megszállása után, elsőrendű stratégiai fontosságú hellyé vált. Itt feküdt a meg nem szállt Magyarország egyetlen kőszénbánya együttese. A tarjáni szénbázis elvesztése lehetetlen helyzetbe hozhatta volna a tél folyamán számos energia-korlátozást bevezető Károlyikormányt. A HM különösen figyelt azokra a hírekre, amelyek szerint a csehszlovákok már január 3án Salgótarján megszállását tervezték: Benesék folymatosan tárták a Szövetséges Hatalmak képviselői ill. a nyilvánosság elé azokat a javaslataikat, amelyek Salgótarján megszerzését is célozták. Érthető, hogy a kormány is, mikor a salgótarjáni események híre január 4-én, a déli órákban megérkezett Budapestre, félbeszakította ülését. A HM karhatalmi osztálya azonnal javaslatot tett valamilyen rendfenntartó erő Salgótarjánba küldésére, 129 Pollatsek a nemzeti tanács elnökhelyettese volt. Ld. erre Padányi feldolgozását! 106
