Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Balassagyarmat csehszlovák megszállása
Január elsején 120 nagy kommunista gyűlés volt a Piac téren, ahol a kommunista párt kiküldöttei lázító beszédeket mondtak. 121 A gyűlésen kétezer ember vett részt, bányászok, vas- és fémmunkások. A bányászok egy része kimondta a kommunista párthoz való csatlakozását. Csütörtökön éjjel megalakították a munkástanácsot. 122 Ez átvette a városban a hatalmat, lefegyverezve a nép őrséget és száznegyven főnyi munkásőrséget szervezett. Péntek estére bizalmi értekezletet hívtak össze. Egy Kozma nevű bizalmi férfi telefonon érintkezésbe lépett a várostól négy kilométerre levő magasaljai [helyesen bizonyára: baglyasaljai] bányateleppel és a bányamunkások bizalmi férfiait meghívta az értekezletre. Félreértés következtében a bányatelep valamennyi munkása abbahagyta a munkát és bejött a városba, mert azt hitték, hogy nekik is részt kell venni a gyűlésen. Az értekezlet helyéül a Fő utcán levő Vadász szálló volt megjelölve, ide vonultak a magasaljai bányászok. A bizalmi testület azonban felhívta őket, térjenek haza, mert csak a bizalmi férfiak tartanak értekezletet. A bányászok közt nagy izgalom támadt, többen kiáltozni kezdtek, hogy ki fizeti meg az elmaradt munkabérüket, miért hívták be őket hiába a városba. A bányászok a Cirbesz-féle vendéglő elé vonultak és italt követeltek. A tömeg ekkor már mintegy 800 főnyire szaporodott. A magasaljai bányászok nagy része, a komoly munkáselem eltávozott, de a város csőcseléke az ottmaradt munkások köré sereglett és együtt mentek velük kocsmáról-kocsmára, hogy italt követeljenek. Sikerült is kikényszeríteniök nagy mennyiségű szeszes italt a megrémült korcsmárosoktól. • A tömeg kezdett berúgni és a Zagyva-rakodó felé vontát. A munkásőrséget megtámadták, de az őrség sortüzet adott, melynek két halottja és nyolc sebesültje volt. A sortűz még jobban felfokozta a tömeg izgalmát. Megrohanták az őrséget, lefegyverezték és zajongva, ordítozva vonultak a Fő utcára. Néhány munkásnál dinamit volt, melyet a másnapi robbantásra kaptak. Ezeket a dinamitpatronokat a város különböző pontjain felrobbantották. Nagy kárt azonban ezek a robbantások nem okoztak. A fékevesztett csőcselék akkor megtámadta a Fő utca üzleteit és fosztogatni kezdett. Végigrabolták a Fő utca üzleteit, melyek közül csak hét 123 menekült meg a tömeg rombolásától. Az üzletek kifosztása után a csőcselék a lakásokra vétette magát, behatoltak a házakba, kifosztották a lakásokat, s amit nem tudtak magukkal vinni, kiszórták az 120 Szerdán. 1211919. január l-jén népgyűlést rendeztek Salgótarjánban, a kommunista Rudas László és Szaton Rezső részvételével. A tömeg a szociáldemokrata kiküldötteket nem engedte szóhoz jutni. A kommunisták által befolyásolt gyűlésen megfogalmazódott a hatalom közvetlen átvételének igénye. (Dupák, 77. old.) 122 Január 2-án a salgótarjáni bányászok beszüntették a munkát, és egy részük a kommunista párt melletti szimpátiatüntetést rendezett. Fegyveres összecsapásokra került sor a polgári fegyveres őrséggel. A város déli részén antiszemita jellegű zavargások, fosztogatások indultak. A politikai, gazdasági hatalom átvételére a helyi üzemeket összefogó munkástanácsot hoztak létre, mely kinyilvánította szándékát a hatalom átvételére. 123 Az Alkotmány szerint csupán két üzlet menekült meg a feldúlástól. „Egy divatárucég, amely megegyezett a fosztogatókkal, hogy minden holmiját szétosztja, és egy bútoros, aki négyezer koronát adott váltságdíjul." (Alkotmány, 1919. jan. 7. Statárium Salgótarjánban.) 104
