Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

A trianoni kötöttségek árnyékában

A trianoni kötöttségek árnyékában Csak a város és a megye néhány vezetője tudta, hogy ez volt az utolsó Leiningen-emlékünnepség Balassagyarmaton, és a felajánlott serleg a vármegye búcsúajándéka lesz. Döntés született arról, hogy a zászlóaljat hamarosan Budapestre helyezik. Néhány tiszt az átköltözés előkészítése miatt már januárban a fővárosba ment. A Nógrádi Hírlap az 1935. április 28-án megjelent számában már tényként közli a zászlóalj közelgő távozását. A lap sem feledkezik meg kiemelni, hogy: „A világháború óta a katonaság fokozott mértékben lett a lakosság kedvence". Ugyanitt tudósítás olvasható Dr. Baross József emlékserleg-adományozási indítványáról, amelyet a következő szavakkal terjesztett a vármegye közgyűlése elé: „Létesítésétől kezdve 15 éve a zászlóalj Balassagyarmaton állomásozott, túlnyomó részt Nógrád és Hont vármegyék fiai szolgálják, és a zászlóalj mindenkor a magyar katonás szellemnek és a polgári társadalommal való együttérzésének letéteményese és hűséges ápolója volt...". A közgyűlés közfelkiáltással elfogadta az indítványt. 1935. április 27-én este a város közönsége a tisztikar részére társas búcsúvacsorát rendezett a Sümegh Szállodában. Itt adták át az emlékserleget, amelyet Nagyszebeny Rezső alezredes a következő szavakkal köszönt meg: „Nagy felelősség előtt állok, mert szavakba kell foglalnom, amit szívünkben érzünk. Ez pedig nehéz azoknak, akiknek el kell innen menni. Szívből köszönöm a tisztikar nevében e serleget, amelyet a szeretet jelének tekintek. Drága kincs előttünk. Jeligéje: Szuronyt szegezz és előre. Erre fogjuk tanítani a legénységet, ezt véssük be a szívükbe azon óhajjal, hogy minél előbb kiálthassuk: Szuronyt szegezz és előre! El kell hagyni ezt a várost, amely a legszebb jelzővel bír: »civitas fortissima«. Itt sokat tanultunk: hazaszeretetet, önfeláldozást, bátorságot, mindazt, amit a katonának tudni kell. Szeretnék minden polgárral külön kezet fogni, s megköszönni mindenkinek, de főleg a tartalékosoknak a bajtársi együttérzést. Isten veletek!" - írja a Nógrádi Hírlap az 1935. április 28-án kiadott számában. A zászlóalj elvonulására 1935. április 29-én került sor. Az eseményről a Nógrádi Hírlap május 5-én tudósított. Reggel fél hétkor a háborúban elesett hősi halottak emlékműve - közismerten az oroszlán - előtt tábori misét tartottak, majd a zászlóalj parancsnoka megkoszorúzta az emlékművet, miközben a kürtös „Imához!" fújt. A polgári és katonai hatóságok és a város közönsége a Vitézi Székház előtt álltak fel, ahol az egész zászlóalj kerékpáron tisztelgő fővétellel elvonult előttük, majd Budapest felé távozott. Sok balassagyarmatinak könnyes lett a szeme. Talán megérezték, hogy a kerékpáros-zászlóalj távozásával a város Trianon utáni történelmének egy szakasza lezárult. A zászlóaljat Budapesten az Aréna — ma Dózsa György — és Lehel út sarkán lévő Albrecht Főherceg Laktanyában helyezték el. Hamarosan a II. kerékpáros18