Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Hétköznapok és ünnepnapok

Hétköznapok és ünnepnapok így például kiképzési szünet volt vízkeresztkor, pünkösdkor, Nagyboldogasszony és halottak napján. Ekkor is biztosították a katonáknak az istentiszteleten való részvételt. A „hivatalos" ünnepségeken túl találtak módot arra, hogy a legénység kikapcsolódjon. Hagyománya volt a Nyírjesben vagy Szügyben megtartott lövészetnek, ahol a legénység lőminősítésén túl jutalomszabadsággal is honorálták az elért eredményeket. A nagy ligeti sportpályán évente megtartott zászlóalj-sportnapokon a katonák atlétikában és labdajátékokban mérhették össze tudásukat. Ilyen alkalmakkor a zászlóalj-parancsnokság a városból számos vendéget is hívott, de nézőként jelen voltak a tisz47. Tibay Géza hadapród őrmester tek, altisztek család(az állósorban balról a hetedik) szakaszával. ta

gjai is. Ilyenkor a helyszínre kitelepült tábori konyhákban ízletes ebédet főztek, s ezzel a vendégeket is megkínálták. Nyaranta megrendezték a terepfutóversenyt, ahol a sorállomány mellett a szakasz- és a századparancsnokok is indultak. A jutalom ismét szabadság volt. A korabeli Balassagyarmaton számtalan egyesület, egylet működött, ezek soraiban szívesen látták a katonákat. Az őszi és a téli hónapok teadélutánjai, felolvasóestjei, műkedvelő színielőadásai sok katonának nyújtottak tartalmas kikapcsolódást. A rendezvényeken sokszor jelen voltak a zászlóalj tisztjei és altisztjei is. Ok a korabeli Balassagyarmat megbecsült polgárai voltak. Hivatásos altiszt nagyon kevés volt. Ez nemcsak a zászlóaljra igaz, hanem az egész honvédségre. A 23/H. zászlóalj altisztjei pályafutásukat továbbszolgáló tisztesként kezdték, majd elvégezték Veszprém-Jutáson a „Kinizsi Pál csapataltiszt-helyettes képző" iskolát. Ezt a korabeli katonai köznyelv „janicsárképző"-nek nevezte. Az innen kikerült altisztek alapos szakmai ismeretekkel és mély hivatástudattal rendelkeztek. A századoknál első szakaszparancsnok, századparancsnok-helyettes, szolgálatvezető beosztásokat töltöttek be. Többségük Balassagyarmatról és környékéről származott. Szerencsésnek mondhatta magát az a századparancsnok, akihez hivatásos altisztet osztottak be. Ők a parancsnok távollétében képesek voltak a század vezetésére, ugyanakkor a fegyelmet is mindenkor megköve62