Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Hétköznapok és ünnepnapok

Hétköznapok k ünnepnapok otthont adó laktanyáját. Az utca túlsó oldalán 1938 kora őszén nagy gyorsasággal felhúzott épületeknek azonban semmi hasznát nem vették. A város által a létesítéskor megkövetelt előkertet gondosan művelték, de az épületekben sokáig semmi sem volt, később is csak raktározási célra használták. 1940 nyarán felszabadult a kóvári laktanya. Ekkor született az a döntés, hogy egy század Kőváron, egy másik pedig Balassagyarmat-Újtelepen birtokba veszi az egykori csehszlovák laktanyákat. Ez jótékonyan hatott az elhelyezésre: egyszeriben megszűnt a zsúfoltság. Lett bőségesen helye mindenkinek és mindennek. A raktárakban nemcsak a 23/11., hanem az 53/11. ikerzászlóalj felszerelését is tárolták. Ezen felül a kapun belül tudták elhelyezni a 101. önálló gépvontatású páncéltörő-ágyússzázad technikai eszközeit és tudtak irodákat biztosítani a 4. határvadász-zászlóalj számára is. Milyen is volt a gyalogos honvéd élete a 23/11. zászlóaljnál? Az 1939-es esztendőt kivéve a bevonulások ősszel voltak. A sorkatonai szolgálatra behívott hadkötelesnek el kellett készíttetni a katonaládát. Ez a bevonulások előtti hetekben az asztalosoknak bőséges munkát biztosított. Az előrelátóak már hónapokkal a megrendelési hullám előtt elkezdték a ládák gyártását, így a vevőt raktári készletből tudták kiszolgálni. A ládák mérete szabványos volt, attól eltérni nem lehetett. A nyitható fedél alatt egy kivehető fiók a tisztálkodó, borotválkozó és cipőápoló eszközök elhelyezésére szolgált, a fiók alatt a fehérneműt tárolták. A zászlóaljhoz bevonuló 20-22 éves fiatalok első teendője a szalmazsákjuk elkészítése volt. A gazdasági hivatal ekkor egy kisebb kazal friss szalmát szállíttatott a laktanyaudvar hátsó kerítéséhez. Itt megtömték a zsákokat, az előírás szerint kemény sarkosra. A körletekben 24-25 szürkéskék színűre festett sodronyos vaságyat helyeztek el. A szalmazsákokra fehér színű lenvászon lepedőt terítettek. A párna is szalmatömésű volt. Az alvás is külön koreográfia szerint történt. A katona lefeküdt a lepedőre, majd magára terített egy másikat. Erre került a pokróc, amelyre felül jó tíz centiméternyire visszahajtották a felső lepedőt. Beágyazáskor az alsó lepedővel letakarták a szalmazsákot, úgy, hogy két oldalt és a lábrésznél sarkosan alája gyűrték. A felső lepedőt a láb felőli részen és a két hosszú oldala mentén a szalmazsák szélességé25. A zászlóalj egyik raja gyakorlatozás közben 42