Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)
A balassagyarmati zászlóalj új hadrendi száma 23/II.
A balassa g yarmati zászlóalj, új hadrendi számai 21/TI. legezték" a felvidéki bevonulás előtt, s azt most az ezredparancsnokságon, Losoncon őrizték. A határvadászoknak azonban még nem volt csapatzászlójuk, ezért kapva az alkalmon azt Balassagyarmat város ajánlotta fel. Az ünnepélyes zászlószentelésre 1939- október 29-én egész napos szakadó esőben a nagyligeti sportpályán került sor. Az ünnepségen jelen voltak a város és a megye vezetői, a fegyveres társtestületek küldöttei — köztük Mogyoróssy Béla alezredes vezetésével a 23/11. zászlóalj tiszti különítménye — és a város lakossága. A zászlót dr. Vannay Béla helyettes polgármester adta át. 68 Avatóbeszédében emlékeztette a határvadászokat arra, hogy „... a zászló a csapat legdrágább kincse, szimbóluma a csapat becsületének, de mivel a nemzet címerét és színeit viseli magán, kifejezője egyúttal a nemzet önállóságának is..." A következő gondolatban a balassagyarmati emberek földjükhöz való kötődéséről szólt: „Mi balassagyarmatiak sovány földön élünk, nem renget a szellő nálunk dúsan termő búzakalászt, nem rejt földünk kincset, küzdeni kell az itt élő népnek kemény verejtékkel a mindennapjaiért. Itt az élet a becsületes verejtékes munkának, küzdelemnek, a tisztes szegénységnek az élete. Ez a terület, amelyen élünk, ennek a vidéknek minden katonája kell, hogy jó katona legyen. Hiszen küzdelmes sorsban nőtt fel és él egy életen át, de mert sokat verejtékezett még jobban, nagyon szereti és becsüli földjét..." A zászlószentelés után a Sümegh Szálló különtermében szűk körű bajtársi ebéden vettek részt a meghívottak. 69 A honvédség rejtett időszakában egyes sorozási évfolyamok semminemű katonai képzést nem kaptak. A honvédség vezetése előtt világossá vált, hogy az új hadrendhez nem áll rendelkezésre kellő létszámú tartalékos, ezért az 1901-1904. születési évfolyam összeírását is elrendelték. Az érintett hadköteleseknek 1939. november 14-én kellett jelentkezni a balassagyarmati városházán, ahol nyilvántartásba vették őket. 70 Az ekkor 35-38 éves férfiak eddig abban a tudatban éltek, hogy őket már semmiféle katonai szolgálatra nem veszik igénybe. Miközben Európában folyt a háború, Magyarország a béke szigetének számított, ezért különösebb izgalom nélkül tettek eleget a felhívásnak, s nem igen tudatosult bennük, hogy hamarosan ők is katonák lesznek, „...tudom (...), hogy ennek a vidéknek minden katonája kell, hogy jó katona legyen" — mondta a polgármester a határvadászok zászlószentelésén. Ennek a bizonyítására a következő években a balassagyarmati katonáknak bőségesen adódott lehetősége. 40
