Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Személyi adattár

mati l/III. zászlóaljhoz próbaszolgálatra, majd ennek letelte után hivatásos állományba vették. Az 1939- évi hadseregszervezés után a 23/11. zászlóalj pótkeret-parancsnokságához került. A balassagyarmati járás leventeparancsnoka volt, s egyben a helyi MOVE vezetőségének is tagjai közé választották. Részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban. 1941ben a megszálló 5 3/II. ikerzászlóalj egyik századparancsnokaként került ki Ukrajnába. 1944. április végétől a 23/11. pótkeretzászlóalj-parancsnokaként a helyőrség-parancsnoki tisztet is ellátta. 1944. augusztus 27-én a vezetésével menetszázad indult a frontra. A 23/11. tábori pótzászlóaljjal részt vett a „tordai csata" néven ismerté vált hadmozdulatokban, majd a 20. gyaloghadosztállyal a magyarországi harcokban. 1945. május 20-án Ausztria területén esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. október l-jén tért haza. Hazatérése után századosi rangjától megfosztották. Ismét gazdálkodni kezdett Szandaváralján, a család birtokán. I949. június 4-től szeptember 15-ig előzetes letartóztatásban volt izgatás bűntette miatt. Az ellene felhozott vádak szerint „állandó rémhíreket terjeszt, több alkalommal szervezett búcsújárást Hasznos községbe, ahová az öregeket és betegeket saját kocsiján vitte. Az ügyét tárgyaló bíró így jellemezte: "Petrányi Ferenc a község rákfenéje, a reakció megtestesítője.,, Kuláklistára került, és 1953-ig rendőri felügyelet alá helyezték. Mozgásában korlátozták, 2-5 naponként kellett jelentkezni a pásztói rendőrségen. Csak fizikai munkát vállalhatott, de a mindenható személyzetisek néhány hónap múlva így is mindenhonnan elbocsátották. 1951-től 1956-ig nyolc munkahelye volt. 1956-tól 1965-ig Bérceién a Vakok Állami Intézetében élelmezésvezetőintézeti gondnok, majd 1984-ig a Nógrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat balassagyarmati központjában könyvelő, kalkulátor-számlázó, vezetőadminisztrátor, pénztáros. Aktív pályáját 1987-ben Magyarnándorban a Galgamenti ÁFÉSZ-nél fejezte be mint leltározó. Bérceién telepedett le. Katonaéveiről csak egykori bajtársaival beszélt, az idegenekkel igen tartózkodó volt. 1990-ben visszakapta hivatásos századosi rendfokozatát, majd 1993-ban előléptették alezredessé. Felesége Tari Ilona. Gyermeke Ildikó. Kitüntetései: Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem, X. éves Szolgálati Érdemkereszt, Tüzkereszt I. osztály. 267