Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Személyi adattár

Személyi adattár Hárs László (1909- 1977) Poroszlón született. Az elemi iskolát itt végezte, majd szülei beíratták az egri Dobó István Főreáliskolába. 1928-ban az egri római katolikus fiú felsőkereske­delmi iskolában tett érettségi vizsgát. 1929-ben az egri 14. gyalogezredhez vo­nult be katonai szolgálatra mint karpaszományos. 1935-ben tartalékos had­naggyá léptették elő. 1930-3l-ben Pétervásárán banktisztviselő. 1932-től jegy­zőgyakornok, majd vármegyei irodatiszt. 1935-től a pétervásárai önkéntes tűz­oltó- és mentőegyesület titkára. Részt vett a felvidéki bevonulásban. 1939. áp­rilis 20-án főhadnaggyá léptették elő, majd Rimaszombatra az 1. honvéd határ­vadász-zászlóalj 2. portyázószázadához helyezték. Innen a salgótarjáni 23/III. zászlóaljhoz került, ahonnan 1940. szeptember 6-án szerelték le. 1941. március 31-én próbaszolgálatra hívták be a balassagyarmati 23/11. zászlóaljhoz, ahol a tisztesiskola parancsnoka lett. 1942-ben a balassagyarmati 23/5. század parancs­nokaként századosi rangban került ki a frontra. Lászay János ezredes ezredpa­rancsnoki kinevezése után a 23/11. zászlóalj parancsnoka lett. Vezetése alatt az I943. januári támadás során a zászlóalj hősiesen el­lenállt. Jó helyzetfelismerő képességének és bátor kiállásának köszönhetően 1943- január 14-én ve­zetésével a körülzárt zászlóalj kitört a bekerítésből. Az ezred hazaszállítása után a zászlóalj túlélői a miskolci vesztegzárállomásról a parancsnoksága alatt tértek haza Balassagyarmatra. 1943 őszén Losoncra a 23/1. zászlóaljhoz vezényelték, ahol ki­nevezték az ezredközvetlen páncéltörőszázad pa­rancsnokának, s ilyen minőségében került ki 1944. április végén a harctérre. 1945-ben Ausztria területén szovjet hadifogságba esett. Több mint egy hónapig a Vas megyei Jánosházán tartották fogva, ahon­nan azzal az ígérettel, hogy hazaszállítják őket, a Szovjetunióba hurcolták. Szi­bériában favágóként dolgoztatták, ahonnan 1947. július 21-én jött haza. Loson­ci szolgálati lakásába családjával nem térhetett haza, ezért Istenmezejére költöz­tek, ahol felesége bátyja kántortanító volt. 1948-ban a debreceni népbíróság II. számú tanácsa igazolta. Egykori katonái messzemenően kiálltak mellette. Az istenmezejei községházán alkalmazták tisztviselőként, majd 1949- március 17­én behívták tényleges katonai szolgálatának folytatására a Petőfi Akadémiára. Szolgálatot teljesített Debrecenben és Várpalotán. 1950. augusztus 21-én indoklás nélkül a hadseregből „nyugdíjazás" címén elbocsá­tották. A Kaposváron lévő szolgálati lakásukat is elveszítették, ezért felesége és gyer­254

Next

/
Thumbnails
Contents