Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Személyi adattár

át volt századparancsnok. Harcolt az orosz, a román és az olasz fronton. Az összeomlás szabadságon, Balassagyarmaton érte. 1919 januárjában szerelt le. Aktívan részt vett a január végi városfelszabadító harcokban. Később egy éven át pincér volt Budapesten. Leérettségizett, majd 1921-22-ben elvégezte a testnevelési tanárképzőt Budapesten. 1922 szeptemberétől a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban kapott testnevelői állást, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Kiváló pedagógiai érzéke volt, s tanítványai rajongásig szerették. Hideg téli napokon, amikor a fűtetlen tornateremben nem lehetett levetkőzve tornászni, a gyerekek kérésére szívesen mesélt háborús élményeiről. Az 1920-30-as években tanítványai a különféle szintű tornaversenyek állandó helyezettjei voltak. Számtalan társadalmi funkciót töltött be. Elnöke volt a Frontharcos Szövetségnek, s leventeoktatóként is tevékenykedett. 1936-ban felvették a Vitézi Rendbe, ahol a megyei szervezet egyik meghatározó egyénisége lett. I. világháborús múltja miatt rendszeresen behívták az őszi gyakorlatok alkalmával katonai továbbképzésre. 1935. március 6-án átlagon felüli háborús teljesítményéért a kormányzó emléklappal ellátott százados rendfokozat címet adományozott neki, ami a tartalékos tiszteknél a Horthy-hadseregben ritkaságnak számított. 1938-ban az I. bécsi döntést megelőző mozgósítás alkalmával behívták és századparancsnoki beosztást kapott. 1938. november 8-án ő vette át a kóvári hidat, majd Mikszáthfalván volt a határvadászegység parancsnoka. Tüdő- és mellhártyagyulladást kapott és leszerelték. 1939 őszén újra behívták, s a kóvári laktanyában felállított internáló tábor parancsnoka lett. Az erdélyi bevonulás előtt a 120. útkarbantartó- század vezetését bízták rá, de az alakulat nem került alkalmazásra, vele együtt leszerelték. A frontra induló menetszázad elvonulásakor 1944. augusztus 28-án hívták be a 23/2. póttörzsszázadhoz, s egyben a helyőrségparancsnoki posztot is betöltötte. 1944. október 15-én szembe kívánt fordulni a németekkel, ezért másnap leváltották, de a sógora, Mikó Zoltán vezérkari százados kérésére felállított titkos fegyveres csoportot továbbra is fenntartotta. Családját nyugatra menekítette, maga pedig a megyében várta meg a front átvonulását. 1945 februárjában Majláthgárdonyból bejött Balassagyarmatra. Hamarosan a szovjet GPU letartóztatta és Űrnapjáig Jászkiséren vallatták. Azt kívánták tőle megtudni, hogy milyen volt a kapcsolata sógorával, Mikó Zoltánnal, és mit tud Raul Wallenberg svéd politikusról. Miután kiderült, hogy nincs a szovjeteket kompromittáló információk birtokában, belökték egy fogolyszállítmányba. Igen rossz fizikai állapotban, 45 kilósra lefogyva Vácra került egy átmeneti gyűjtőtáborba. Itt egyik volt orvostanítványa megismerte és gyógyította. Vácról Foksanin keresztül Uzmányba került, de dolgozni nem bírt. Megtanult faragni, s ezt szinte művészi szintre emelve művelte. A táborparancsnok sakk-készletét és portréját is elkészítette. 1947-ben tért haza, s ismét tanítani kezdett a Balassi Bálint Gimnázium251