Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Személyi adattár

SZEMÉLYI ADATTÁR Bacsa Ferenc (1920-) Dejtáron született. Bevonulása előtt álványozóként dolgozott. 1941. októberében kezdte meg katonai szolgálatát a 23/6. századnál. 1942. július 6-án egységével, mint nehézpuskás, hadműveleti területre került. 1942. szeptember 13-án Sztorozsevoje községnél szilánkot kapott. Az arcvonalból falubeli katonatársa, Mészáros Vince, a földön kúszva vonszolta őt hátra a több kilométerre lévő segélyhelyre. Sztarij Oszkolban a 105. számú tábori kórházban megműtötték, majd további gyógykezelésre Németországba szállították. Felgyógyulása után, I943. júniusában Balassagyarmatra helyezték. Szeptemberben itt jelentkezett — mint szakaszvezető — továbbszolgálatra. 1944. április 20-án a zászlóaljjal ismét hadműveleti területre került, ahonnan szeptemberben tért vissza Balassagyarmatra, a gyűjtőszázadhoz. 1944. december elején a pótkeretzászlóalj egy részével a Csallóköz irányába indult. I945 január első napjaiban érte utol egységét a front, Párkány térségében. A fogságba eséstől többször is megmenekülve érkezett haza, Dejtárra. A háború után 1947-ig családja gazdaságában dolgozott. 1951-ig Budapesten vállalt munkát, majd hazatérve különböző gazdasági posztokon szolgált. 1971-1980 között Dejtár község tanácselnöke volt. A helyi termelőszövetkezet személyzeti vezetőjeként ment nyugdíjba. I94l-ben kötött házasságot. Felesége Zemen Rozália. Gyermekei: Rozália, Ferenc, Edit. Kitüntetései: Tűzkereszt I. Osztály, Magyar Bronz Vitézségi Érem. Bacskó József (1921-) Herencsényben született. A hat elemi osztály elvégzése után földművesként dolgozott. 1942-ben vonult be a 23/11. zászlóaljhoz. 1943 március hónapban Kovács Rezső alezredes zászlóaljparancsnok javaslatára hat hónap próbaidőre az őrzászlóaljhoz vezényelték Budapestre mint tizedest. A próbaidő után a zászlóalj állományába került. 1943 őszén őrmesterré léptették elő, 241