Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Epilógus

EPILÓGUS A hazatérő katonákat igazoló bizottságok elé állították. Az igazolási eljárásokkal az egyén nyilas múltját vagy a háborúban elkövetett esetleges bűntetteit kívánták kiszűrni. A 23/11. zászlóalj egykori katonái egytől egyig megkapták az igazolásukat. Lászay János ezredes 1946 márciusában tért haza. Dicsérettel igazolták, majd szécsényi otthonában telepedett le. Néhány hét múlva mégis letartóztatták és a balassagyarmati rendőrség pincéjébe zárták mindenféle indoklás nélkül. Egykori katonái ezt megtudták és az utcára néző pinceablakon adtak be neki élelmet és cigarettát.

304 Amikor a rendőrségi fogdába kísérték, kihallgatása után így adták vissza őrzőinek: „Ez egy tróger ezredes". Ezt úgy értették, hogy nem csinált semmi törvénybe ütközőt, neki mindig csak a munka jutott, s a dicsőségből alig. Néhány hét múlva Budapestre, a Katonapolitikai Osztályra szállították kihallgatásra. A folyosón Solt Pállal, egykori beosztottjával találkozott, aki meglepődött Lászay ezredes ottlétén. Intézkedésére fél óra múlva kiengedték.

305 Más tiszteknek nem volt ilyen szerencséjük. Petrányi Ferenc századosnak elvették a rangját. Családjuk birtokán gazdálkodni kívánt, de a hatóságok állandóan zaklatták. Szemére vetették, hogy saját autóján zarándokokat vitt Mátraverebély-Szentkútra és Hasznosra. Máskor a nagy nyilvánosság előtt elhangzott rendszerellenes kijelentéseit használták fel ellene. Nem egyszer állítólagos kijelentéseit hamis tanúkkal bizonyították. Kikiáltották a község „rákfenéjének", s a fenti indokokkal letartóztatták, majd több hónapi fogvatartás után szabadon engedték. További két évig rendőri megfigyelés alá helyezték, s mozgásában korlátozták. Az 1960-as években már magánál merte hordani katonaruhás fényképét. Munkahelyein több egykori katonájával is együtt dolgozott. Megesett, hogy az udvar egy csendes zugába félrehívott közülük egyet, s elővette a fényképet. Emlékszel? — kérdezte, s a kérdezett természetesen emlékezett. Néhány pillanatban felelevenedett előttük az erdélyi bevonulás, Kamenyec Podolszki, Gyalu és Torda, majd mindketten mentek tovább, hiszen nem lehetett tudni, hogy kivel találkoznak, s ki figyeli őket. Tibay Géza és Hárs László egy másik utat jártak be. Katonai szaktudásukra szükség volt I945 után, de csak addig, amíg ezt át nem adták. Az 1950-es évek elején indok nélkül elbocsátották őket a honvédségtől, s káderlapjukra ráírták: „csak fizikai munkát végezhet". Hivatásos tiszti voltuk miatt az 1956-os forradalom idején a forradalmi bizottságoktól feladatot kaptak, ezt használták fel később ellenük. Bebörtönzés, vagyonelkobzás, s a családjuknak a nélkülözés, gyermekeiknek a megbélyegzés 219