Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Területvédő harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után

Területvéda harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után mehetnek. Ebbe az oroszok beleegyeztek, s a civileket hamarosan vonatra szállították. Bender százados szállítmányparancsnoknak Böszörményi András hivatásos főhadnagyot jelölte ki. Azért esett rá a választása, mert három nyelven beszélt, s egyénisége biztosítékot jelentett, hogy a csoport különösebb súrlódás nélkül hazatér. Jól számított, a családi csoport szerencsésen megérkezett Magyarországra.

302 Az áttelepülő törzspótszázadok az osztrák határt átlépve 1945. május folyamán Dél-Bajorországba kerültek. Az egyik nagyobb menekültcsoport a Passau közelében lévő Palsig körzetében helyezkedett el, ennek parancsnoka Lászay János ezredes lett. Az amerikai megszállási övezetben a magyar katonák hadifoglyoknak számítottak, bár fogolytábor helyett szállásuk házaknál volt. Mozgásukban is alig korlátozták őket, így a különböző községekben tartózkodó 23/11. zászlóaljbeliek egymásra találtak. Néhány név közülük: Ballay Győző ezredes, Lászay János ezredes, a stanislawi sebesüléséből gyógyuló Kecskeméthy István főhadnagy, Honti István törzsőrmester, s később ide csatlakozott Boldus György alezredes is. A Valching nevű községben összegyűlt 2 3-ások kártyacsatákkal múlatták a napokat, melyek többnyire az altisztek és tisztesek győzelmével végződtek. Lászay János ezredes idővel átvette a Vilshofenben székelő magyar járás vezetőség irányítását. A járásvezetőség feladata volt a kapcsolattartás az amerikai hatóságokkal, a magyar katonai és polgári egyének élelmezésének megszervezése, s a hazatelepüléssel kapcsolatos ügyek intézése. 1945 nyarának végén egyre inkább előtérbe került a hazatérés kérdése. Ballay Győző ezredes idős kora ellenére az emigrációt választotta. Úgy érezte, hogy az otthon betöltött vitézi székkapitányi tisztje és az 1944. október 15. után betöltött 23/11. zászlóaljparancsnoki beosztása elég indok lehet a meghurcolására. Boldus György alezredes sem kívánt hazatérni. Lászay János ezredes azonban a hazatérést választotta. Katonái kérlelték, hogy jól gondolja ezt meg. 1941-től fél éven át az 53/11. megszálló zászlóaljat vezette, majd a 23/IL zászlóalj parancsnoka volt a Donnál. Ez a szovjet katonai megszálló hatóságoknál elég indok lehet akár a kivégzéséhez is — érveltek neki, de ő hajthatatlan maradt.

303 Az első családi csoportok még 1945. május végén hazaindultak. A hadifogoly státuszban lévő katonai személyek csoportosan egy-egy hazatérő fogolyszállítmánnyal a nyár végétől érkeztek vissza Magyarországra. A balassagyarmati zászlóaljtól nagyobb létszámú csoport októberben jött haza, majd 1946-ban az összes hazatérni szándékozó. A Szovjetunióban fogva tartott 23-asok többsége csak 1947-48-ban jöhetett haza. Számukra csak ekkor érhetett véget a háború. De vajon véget ért-e? 218