Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Területvédő harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után

vonult vissza. A Margit-vonal áttörése után december 24-én bezárult a gyűrű Budapest körül. A kivérzett 20. gyaloghadosztályt december 25-én a Balaton mögé rendelték, Tapolca térségében a Balaton megfigyelését bízták rájuk. * Az 53. gyalogezred maradványait augusztusban az arcvonalból kivonták, és Sza­bolcs-Szatmár vármegye területére vonták őket vissza, pihenés és feltöltés végett. Ha­marosan ide is elért a front, s az ezred az 1. magyar hadsereg védelmi szárnyában vo­nult egyre hátrább az Északi-Középhegységben. Decemberben a híradások az ezredet a Kékestető környéki harcokban említik utoljára. * Amíg decemberben Nógrád megyében folytak a harcok, Magyarsókon a balassa­gyarmati és a salgótarjáni zászlóaljak egyesült áttelepülő részlege viszonylagos nyugodt napokat élt át. Továbbra is működtek a zászlóaljak gyűjtőszázadai. Jó pár sebesülésé­ből felépült felvidéki katona itt érte utol a zászlóaljat. A személyi állományt és a hoz­zájuk tartozó menekülteket a falu házaiba szállásolták be. Itt érte őket a karácsony és az újév. Közben elterjedt az a hír, hogy Balassagyarmat felszabadult, s hamarosan me­hetnek haza, de hamar kiderült, hogy ez nem igaz. 1945. január 4-én sorakoztatták a személyi állományt. A legénységet kettéosztották, a kisebb hányad az áttelepülőkkel maradt. A többséget — elsősorban a gyűjtőszázadok létszámából — átvezényelték más alakulathoz. A csoport-gyalogmenet Tarnócra vonult, ahol vonatra szálltak. Január 6-án Öttevénynél állt meg a szerelvény, ahonnan Börcsre vonultak. A következő napokban a csoportot felszerelték, majd a hónap hátralevő része gyakorlatozással telt. A 23-as gyűjtőszázadok katonáit az l/II. és az l/III. zászlóaljak feltöltésére használ­ták. A többség az 1/5. és az 1/9. századokhoz került. 1945. február 16-án a zászlóalja­kat gépkocsikon Tácra vitték. 1945. február 27. és március 20. között Csősz, Polgárdi, Balatonszabadi körzetében vetették harcba őket. A fenti részt Vizy Ferenc naplójából idéztem. Március 20-án a következő bejegyzést tette: „Borzalmas harcok. Az oroszok géppisztollyal támadtak éjszaka." A napló írója is megsebesült. Átlőtték a bal tenyerét. A sebesülteket Veszprém-Sopron irányon át Bécsbe vitték. Sebesülése napján Vizy Fe­renc még a következőket írta a naplóba: „A 23-asok többsége meghalt. Az l/III. zász­lóaljban a sebesülésem napján már csak tizenketten voltunk." * A 20. gyaloghadosztály kötelékébe tartozó harccsoportokat a Balaton északi part­ján érte az 1945. esztendő. 1945. január 13-án új hadosztályparancsnokot neveztek ki az élére, a balassagyarmati tiszti bálokról ismert egykori 21. gyalogdandár-parancs­nokot, Tilger Ferenc vezérőrnagyot. A hadosztály többszöri feltöltés és átszervezés után a Balaton északi partjának védelmét kapta feladatul. December végén a sereg­testhez csatlakozott Botond László alezredes - továbbra is zászlóaljerőt képviselő ­harccsoportja. Parancsnokságát Balatonfüreden rendezte be. Rájuk hárult a legkriti­215

Next

/
Thumbnails
Contents