Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Területvédő harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után

után a zárójelentésre ráírták, hogy egy-két hónapig a frontszolgálatot nem javasolják. A balassagyarmati zászlóaljnál is hasonló „rugalmasság" volt tapasztalható, a szolgálatra jelentkező sebesültet hosszabb szabadságra küldték. November végén került vissza a gyűjtőszázadba a júliusban Buczacznál megsebesült Varga Pál szakaszvezető. December l-jén járt le a szabadsága Vizy Ferenc karpaszományos honvédnek, akit a törzspótszázadhoz vezényeltek és írnokként alkalmaztak ott. Balassagyarmat szovjet kézre kerülése előtti utolsó napját Varga Pál levélváltásokkal kiegészített, többször már idézett visszaemlékezése, illetve Vizy Ferenc elbeszélése és szintén idézett naplója alapján elevenítem fel. Vizy Ferenc december első napjairól ezt mondta: „Amikor december l-jén szolgálatra jelentkeztem a zászlóaljnál, századírnoki múltamra való tekintettel a nagyon kis létszámmal működő pótkerethez kerültem, akik az evangélikus iskola földszintjén rendezték be a körleteiket. Bevonulások ekkor már nem igen voltak, így irodai munkára osztottak be, s napjaim az iratok rendezésével és csomagolásával teltek. Ekkor már tudtuk, hogy a zászlóalj Somorjára fog kitelepülni, csak az időpontot nem ismertük. Nem sejtettük, hogy ez már nagyon közel van."

285 December első napjaiban menekültek áradata haladt keresztül a városon. A lakosság menekültoszlopai között az ország északi részét védő 1. magyar hadsereg visszavonuló járművei is megjelentek, s egyre több német katona tűnt fel a környéken. A lakosság semmit sem tudott a katonaság terveiről. Sokan rettegtek tőle, hogy utcai harcokban próbálják majd védeni a várost. Egyre több lett a légiriadó s az emberek az idejük túlnyomó részét az óvóhelyeken töltötték. A vasúti csomópont vasutasaira nagy teher hárult. Az Ipoly-völgyi vasútra eddig még soha nem látott forgalom nehezedett. Losonc irányából számtalan katonai szerelvény kívánt áthaladni Párkány felé, s közéjük leszerelt gyárak berendezéseit szállító szerelvények is keveredtek. A forgalom messze meghaladta a vonal áteresztőképességét. Az állomások mellékvágányain továbbindulási engedélyre váró szerelvények torlódtak, s csupán a szerencsén múlt, hogy ezekben a napokban nem volt légitámadás. December 5-én az Aszód-Balassagyarmat vonalon a szerelvények csak Nógrádkövesdig jártak. A Botond-harccsoport továbbra is a német 24. páncéloshadosztály kötelékében Aszód térségében a Balassagyarmat felé támadó szovjet egységeket igyekezett feltartóztatni, de a túlerővel szemben nem tudtak ellenállni. A 24. páncéloshadosztály részei Balassagyarmat felé vonultak vissza. Elérkezett december 8., egy Balassagyarmat számára sorsdöntő nap. Varga Pált idézem: „December 8-án a déli irányból a városba érkezőktől megtudtuk, hogy az oroszok már Nógrádkövesdet is elhagyták és közelednek felénk. Délelőtt 9 óra körül berendeltek minket a szálláshelyünkről, a katolikus legényegyletből a laktanyába. Itt 25-30-an tartózkodtunk. Mi alkottuk a gyűjtőszázadot. A laktanyában kaptunk 209