Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon

12. ismeretlen nevű gyógyszerész, 13. ismeretlen nevű ipari tanuló, 14-15. további két ismeretlen nevű és foglalkozású személy. Az események további menetére Dobó István az alábbiakban emlékezett viszsza: „Az én feladatom volt, hogy keressek olyan helyeket, ahol bázist alakítunk ki. A kiválasztásban a vadászat során szerzett helyismeretem segített. Ezeken élelmet helyeztem el, mégpedig: egy zsák cukrot, egy zsák lisztet és egy 20 literes edényben zsírt. Ebből a három dologból sok mindent el lehet készíteni. A menynyiséget úgy választottam, hogy sok embernek hosszabb ideig kitartson adott esetben. Az élelmiszer-lerakóhelyek mindegyike mellett erdő volt, és a közelükben olyan vadászházak, amelyekről még .a közelben lakók is alig tudtak. Három ellátó bázist hoztam létre. Egyet Majláthgárdonyban - ma Nógrádgárdony — az iskolában. Itt lakott a csoport egyik tagja, Tóth Zoltán. A másik bázis Piliny mellé, a ma már nem létező Másistenbércpusztára került, ahol Dér József juhászkodott. A harmadik bázist Nagylócon, Apácapusztán hoztam létre. Itt volt gazdatiszt Hegedűs Miklós. Időközben a fegyvereket is szétosztották apámék, s azokat mindenki jól elrejtette. Senki senkinek nem beszélt a csoport létezéséről. Jószerivel mi is alig tudtunk egymásról, ezért megy most annyi év után nehezen a tagok megnevezése. Egy feladatunk volt: a megfelelő csatornán keresztül vártuk Mikó Zoltán utasítását." Szeptember 27-én a fronton harcoló balassagyarmati katonák nevében Petrányi Ferenc százados tábori postai levelezőlapot küldött a Nógrádi Hírlap szerkesztőségének. Az újság 1944. október 7-én megjelent számában közölte a lap tartalmát: „Szeretett Magyar Testvérek! Ma egy hónapja, hogy zászlóaljammal búcsút vettem Balassagyarmattól. Engedjétek meg, hogy ez alkalommal, Mindnyájatokat üdvözöljelek a magam és az egész zászlóalj nevében: Nagyon kérlek benneteket, gondoljatok ránk és imádkozzatok értünk, akik itt küzdünk. Istenben és fegyvereinkben bízva reméljük a szebb magyar jövőt. Köszöntjük az otthoniakat." A Nógrádi Hírlap szerkesztősége a lap hasábjain hamarosan válaszolt Petrányi századosnak: „Tisztelt Százados úr! Kedves Barátunk! Lapodat megkaptuk, boldoggá tettél bennünket. Nagyon köszönjük. Bocsáss meg, hogy így válaszolunk rá. Egy hónapja. De elmúlt az idő! Boldogan és büszkén mentetek. Ereztétek, a haza hív, a hazának szüksége van szívetek bátorságára, karotok erejére. 197