Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Mikszáth állítólagos esküdti tevékenysége

sem Istent, sem embert, ott, ahol egy pár forintot remél megkaparintani... Mindennap jön és fegyelmi vizsgálattal fenyeget. Már ne is haragudjon, de kénytelen leszek önök (az esküdtek) közül valakit kiküldeni... De lásd, édes barátom, - mondtam tovább - a szegény fiúk úgy félnek tőled, mint az ördögtől, ígérd meg nekem, szent becsület szavadra, hogy az én esküdtemet úgy tekintsed, mintha én magam lennék! Addig beszéltem neki, míg végre ezt becsületszavára megígérte. - De, tekintetes úr, - tört ki Gyúr a Bélából, a legöregebb esküdtből a szó legelőszőr - kötve hiszek én a komának, ígérhet ő becsületszavára bármit, ha egyszer dühbe gurul, nem tudja többé, mit cselekszik. - Kérem alássan, - mondja Bobok, akiről tudtuk, hogy atyánknak egy szavára a tűzbe rohanna - igaza van Bélának. Ha B. úr megharagszik, minden tekintet megszűnik nála. Tessék mindjárt brachiumot (karhatalmat) kirendelni, akkor majd-majd kimegy valamelyikünk... - Bobok barátom, ezt nem teszem. Ilyen csúfot az a becsületben megőszült előkelő úriember nem érdemel. Különben is ő nem tartozik. A fiáért, ha akar, fizet, ha nem akar, nem fizet... így is, úgy is igényper lesz belőle. Isten őrizzen meg! Ha a pandúrokat meglátná szegény barátom, rögtön a guta ütné meg. Ekkor atyám kérdőleg nézett a legfiatalabb esküdtre, Mikszáth Kálmánra,, aki eddig szó nélkül elgondolkozva pödörgette még alig ütköző bajuszkáját. En sem megyek, uram bátyám, Deregre, nem én... Hanem valami jutott az eszembe... csak tessék egészen nyugodtan lenni... majdnem bizonyos, hogy holnap meglesz az exequtio (végrehajtás) majd mi ezt elintézzük Golkával. Ilonka nővérem, aki, úgy látszik, már akkor sajnálta volna, ha Mikszáthot valami kellemetlenség éri, váltig kérdezgette, hogy mit akar csinálni, de ő csak mosolygott, azután azzal a szóval, hogy most már elmegy egy helyre udvarolni, vette a kalapját és Bobokkal eltávozott. Estefelé, amint mentünk a sétatérre, találkoztunk a két fiatalemberrel. Nővérem sürgető kérdéseire, hogy hol járnak és mit csinálnak, csak homályos és zavaros feleleteket adtak, azután elsiettek a Magtár utca felé. Másnap tudtuk meg, miért volt ez a nagy jövésük-menésük. - Volt ugyanis a szolgabírói hivatalban egy Mihályi nevű iktató. Ez a szegény ember valaha jobb napokat látott, de mert feleségül vette az anyja szolgálóját, az egész család meghasonlott vele. így aztán lassan züllésnek indult, míg valódi korhely lett belőle. - Atyánk, ha bement a hivatalba, megállott Mihályi asztalánál és beszédbe ereszkedett vele. Ha azt mondta: «Jól van, jól, Mihályi barátom» - akkor szegény vígan felnevetett, de ha azt mondta: «Ejnye, ejnye, Mihályi úr» - akkor felugrott helyéről, kirohant az udvaron levő pumpás kúthoz és András hajdúval egyne42