Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Bérczy Mari és Mikszáth a Pajorék szüretén

Részben ez sugallja e levél hangulatát és filozófiáját is". - Ugyanezt azonban meg lehetne állapítani a levélben idézett Turgenyev Iván és Hugo Victor hatásáról is.

198 - Sokkal jelentősebb azonban - véleményünk szerint - Mikszáthnénak az a szinte tragikus önbírálata, mely így hangzik: „kezdek belemenni a jellemtelenségbe", mert ez mintegy kezdeti időpontját jelzi annak az excentrikus lelkiállapotnak, amelynek mélypontját 1876 nyarán éri el.

199 Bérczy Mari és Mikszáth a Pajorék szüretén Az akkori Balassagyarmat úri társaságának az életében különös jelentősége volt a szüretnek. Az Ipolytól északra fekvő szőlőhelyek a filoxéra pusztítása előtt nemcsak jó bort adtak, - s így némileg hozzájárultak a gyarmati társasági élet kiadásainak csökkentéséhez - hanem a pár száz négyszögöl szőlő, különösen ha még pince és présház is volt rajta, társadalmi rangot, a város tekintélyesebb polgárai sorába való tartozást is jelentette. Igyekeztek tehát jó szőlőt szerezni mindazok, akiknél a városon belüli társadalami „rang" szerepet játszott. Volt tehát szőleje a tekintélyes írónak tekintett Pajor Istvánnak, a Bérczy- család és Mikszáth Kálmán barátjának is. Az 1821-ben született, írói álnevén magát „Csalomjai"-nak nevező Pajor Istvánnak, a vármegye tiszti ügyészének Mikszáth iránti megbecsülése vezetett azután oda, hogy Kálmán, atyai jóakarója irodalmi műveit és írói képességeit hoszszú ideig túlértékelte. Pajor barátsága már csak azért is jól eshetett Mikszáthnak, mert ugyanebben a levelében, amelyben az október 2-án szerdán lefolyt szüretről tudósítja Ilonkát, említi, hogy „az emberek beszélnek előttem Ottlikról, aki haragszik rám, Csernátonyról, aki megdicsért, Szatmáryról, aki összeszidott, soha el nem követett kalandjaimról, mesélnek egy általam elkövetendő skandalumról, amivel a nemes vármegyét meg akarom «lepni». A bolond Dessewffy kifecsegte előre. Most már, ha megharagszom, meg sem teszem."

200 Levelét különben őszi hangulat, csendes megbékélés jellemzi. Nemcsak azért, mert a hulló falevelekről elmélkedik, hanem azért is, mert szinte a teljesen lehiggadt értelem hangján emlékezik meg a közte és Ilonka közt fennálló viszonyról. Tudomásul veszi, és egyben közli is, hogy még Boboknak sem sikerült újabb pletykát összeszedni róluk Gyarmaton. „Beszélnek előttem mindenről, de magát a világért sem említi senki. A maga neve szépen lassan egészen kimarad mellőlem: pedig úgy hozzászoktam már!" - Meglepően higgadt magatartásáról tanúskodnak a következő sorai is: „Hétfőn (szeptember 30-án) is láttam Gyarmaton, de sokkal messzebb volt, mintsem szóba ereszkedhettem volna magával. - Azután kedden este úgy 8 óra táj98