Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - A politizáló Mikszáth

kusan, úgy ahogy azt senki más, félig a vállra vetve viseltünk és semmi kincsért nem adtuk volna, most egy szemhunyorítás nélkül a dobozba kerültek és azzal az üzenettel lettek átadva a szolgának, hogy: egyébbel nem szolgálhatunk. Egy félóra múlva az utcai ablaknál állva látjuk, hogy a Balassa felől a hivatalba siet Bobok, zsebkendőjét a szája elé tartva. - Nézd csak, Nelka, nézd! - kiáltotta Ilonka. - Bobok nevet, ugyan mi a manó lelte? Ekkor benézett Bobok az ablakon, és mikor minket megpillantott, még jobban nevetett és a kezével, fejével integetett. - Alig, hogy beszélni kezdtünk erről a különös dologról jön az úton felfelé a kis hadnagy az én állandó mazurka táncosom. Már messziről szalutál újra meg újra, miközben az ajka vonaglig a nevetéstől kis szöszke bajusza alatt. - Mi lelhette ezeket? - kérdeztük egymástól egészen elálmélkodva. Egy pár pillanat múlva ugyanez úton jön a komoly római patrícius kinézésű Dezseőffy (sic!) Elek. Benéz az ablakunkon, ami különben nem volt szokása és a kalapját háromszor is mélyen megemelte. Képzelhető mennyire örültünk, mikor a délelőtt folyamán eljött Bobok. Rögtön jól kereszttűzbe szorítottuk és így kivallotta az igazat. - Tegnapelőtt este - úgymond - a Balassában a vacsoránál politizáltunk. Tudják, Mikszáth milyen nagy Kossuth-párti. - Ebből azután szó szót követett, végre is azt mondta, hogy mindenki huncut, aki nem Kossuth párti. Egy-két óra múltán Baross Béla, mikor jól az üveg fenekére nézett, ezt magára nézve sértőnek találta és tegnap korán reggel párbajra hívta Kálmánt, az meg bolond fővel elfogadta. - Tegnap egész nap folytak a tárgyalások. Ma reggel kellett volna megtörténni a párbajnak a szálló emeleti termében, még pedig súlyos feltételek mellett. - Már mind együtt voltunk, mikor Mikszáth egy pillanatnyi türelmet kért, míg meghozzák a bandage-nak (védőkötés) való selyemkendőket. - Vártunk egy-két percig ... Bejön a háziszolga. Kálmán kibontja a csomagot... és uramfia, előhúzza belőle a maguk irigy fátyolát és a híres-neves humuszokat. Mikszáth elmosolyogja magát, én nevetek, a kis hadnagy kacag, Felsenburg doktor úgy ugrál, mint egy őrült rikoltozik, Baross, a segédei mind nevetnek, oh Istenem, még Dezseőffy Elek is. Hát mit tehetünk? Mikor így nevet mindenki, csak nem lehet párbajt vívni? - Baross nagy nevetve kezet nyújt Kálmánnak, az elfogadja. így azután minden vérontás nélkül szent lett a béke."

117 A humorisztikus karcolatnak is beillő visszaemlékezés-részletből számunkra is emberközelbe kerülnek a száz év előtt városunk életében zajló események. Ugyanezt érzékelhetjük Mikszáth balassagyarmati életére is 67