Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Mikszáth a Mauks lányok „irodalmi szalonjában”

petésen kívül, készített azonban még egy másikat is: „Hát még azon menynyire csodálkoztunk, - írja Mikszáthné - mikor másnap Bobokkal látogatóba jött hozzánk. Beült egy vörös fotelbe oly otthoniasan, mintha gyermekkora óta abban üldögélt volna és egész elfogulatlanul kezdett velünk beszélgetni. Szó jött mindenről, akkor nővérem megkérdezte: - olvasta ön Boz Dickens regényeit? - Nem, még csak nem is láttam. Jókain kívül soha más regényt nem olvastam, hanem azokat aztán szerettem igaz szívemből. - Hiszen én is szeretem, - felelte nővérem - de az még vajmi kevés az üdvösséghez. Bobok legott pártjára kelt barátjának: - kérem alássan, ha Kálmán nem olvasott is sok regényt, de már írt egy-két dolgot. Többet ér az annál. Az Igazmondó pályázatán tíz aranyat nyert «Ami a lelket megmérgezi» című elbeszélésével és most is tele vannak zsebei félig kész kéziratokkal. Ezt meg már Ilka nem hagyta ennyiben: - írni bizony szép dolog mondta. - Nelka is ír hol elbeszélést, hol verset. Nagyszerű lenne, ha ezeket a dolgokat közzé adnánk és ilyen csendes délutánonként felolvasnánk. Nővérem haragosan nézett. Mert hát a dolog úgy áll, neki már volt ideálja. Egy mélabús arcú szőke fiatalember lovagolt el hetenként kétszer ablakaink alatt az utca túlsó oldalán lakó rokonaihoz ... a versek persze az ábrándos arcú eszményi lovagról szóltak, azért nem volt azt szabad hallani idegen halandónak. Azokat ugyan hiába akarta Ilka kiugrasztani. - Nelkánál nem ért célt, de Mikszáth készségesen megígérte, hogy legközelebb felolvassa nekünk a «Lutri» című elbeszélését, amely már előbb megjelent a «Fővárosi Lapok»-ban."

104 Horváth Ilka felolvasási ötletének eredményeként „ezentúl mindennapos lett házunknál Mikszáth. Néha felolvasott egy kis novellát, néha egyes töredékeket. Legtöbbnyire azonban csak mesélt Sramkó fiskálisról (Wladár Samu), Stofi bácsiról (Turánszky Kristóf) és sok másokról. Ezek a kisvárosi szürke alakok az ő ragyogó fantáziájában megnőttek, érdekes emberekké váltak. Hovatovább mindig többen jártak hozzánk, mindenki szívesen vett részt ezeken a mi valóságos kis irodalmi jour fixeinken. Ezek a Mikszáth által írott és elbeszélt humoros dolgok, ha nem is mindjárt jelentek meg nyomtatásban, mi nem igen bántuk elég volt nekünk, ha felolvasta. Jól mulattunk, ez volt a fő. - Ezt a mulatozást azonban többen rossz néven vették, mert hát szó, ami szó, bizony néha mi is kedvet kaptunk az élcelésre és talán meg is bántottunk egyeseket, s így sok ellenségünk támadt. Bizony néha alig tudott megvédeni Mikszáth hatalmas lángesze. - Ezentúl már többre kezdtem őt nézni minden más fiatalembernél, talán nem csupán azért, mert szellemes volt, de azért, mert nem szaladgált 59