Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Mikszáth a Mauks lányok „irodalmi szalonjában”

ízben őket „sült libák"-nak nevező kijelentéséért. Ilka - írja Mikszáthné „már a levesnél elröppentette az első nyilat, hanem Mikszáth - pedig úgy látszott, mintha oda sem hallgatott volna - úgy visszaröppentette, hogy mi nem tudtuk hová legyünk csodálkozásunkban. A második, harmadik támadást egy-két szóval mindig visszavágta, és milyen ügyesen! Atyám igen jól mulatott és büszke volt az új esküdtjére. - Mi csak elbámultunk. Hát ez lenne az az ember, aki női társaságban mukkanni sem mer? És milyen jól nézett ki fekete kabátjában!"

102 Nelka (Kornélia) több részletre kiterjedően írta le ugyanezt az epizódot: „A legközelebbi vasárnapon forma szerint meghívta atyánk Mikszáthot ebédre. Éppen látogatóban volt nálunk Horváth Ilka, fiatal leányrokonunk, aki híres éles nyelvéről. - No, gyerekek - mondogatta - majd megfizetek én a «sült libáért», meglássátok. Mi alig vártuk az ebéd idejét, úgy örültünk, hogy hogyan fogja Ilka öszszemorzsolni a fiatalembert, de amint megláttuk szinte megsajnáltuk: oly végtelen félénknek és szerénynek látszott. Egyik zavarból a másikba esett, a székre is csak félig mert leülni, folyton a szivarjával volt elfoglalva. - Hanem Ilka azért kikezdett vele. Az első egy-két nyíl elröppent felette. Már azt hittük, vagy nem érti, vagy nem hallja, hanem a harmadikra úgy visszavágott, oly szellemesen, olyan ügyesen, hogy kedves apámnak csak úgy ragyogtak a szemei örömében. No, ezen ugyan nem látszott meg, hogy sohasem volt női társaságban. Ebéd után, szokásunk ellenére, sokáig az asztal mellett maradtunk. A nyilak ide-oda röpködtek, édes atyánk végtelen mulatságára. Mindig sajnáltam, hogy azokat a nagyszerű dolgokat nem jegyeztem fel. - Úgy három óra tájban felkelt Mikszáth és nagyon udvariasan meghajolva, azt mondta: - Most már leteszem törött lándzsámat. Talpig megsebezve hagyom el a vitézi tornát. - Mi nevettünk. Ő letörtnek vallotta magát, pedig mi a lelkünk fenekéri éreztük, hogy vesztettünk. Éppen azért a távozóra szórtunk kígyótbékát, minden rosszat mondtunk róla, ami csak kitellett tőlünk."

103 Mauks Kornéliának ez a néhány sora megvilágítja Mikszáth Kálmánnak hölgyekkel szembeni csiszolt, udvarias és hiúságukat is legyezgetni tudó magatartását. Hihető, hogy ezt a „fővárosi" modort - a Bérczy lányokkal való előkészítő gyakorlatok után - pesti tartózkodása során szedte fel, és azzal nyilván felülmúlta a Balassagyarmat társas életébe be-bekukkantó dzsentri fiatalságot, és tette a hölgyekkel szemben is elkövetett juxait elviselhetővé sőt a szenvedő felek számára is mulatságossá. Az, hogy a Mauks-család „szokása ellenére" hosszabb ideig maradt az ebédlő asztalnál Mikszáth jelenlétében, odavezetett, hogy Kálmán egyszeriben otthon érezte magát. Az ebédnél tanúsított magatartása fölötti megle58