Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Mikszáth a „mezei jogász”

sem arisztokrata, sem gyarmati fiatalember nem vagyok, amit éppen nem sajnálok, de tegyük fel, kedvem van mulatni s pedig a megye nélkül, nem tudom, megy-e valamire a gyarmati céhbeli nemes fiatalság... Hanke: Micsoda?... A Krisztusát! a sok neveletlen hétszilvafás megyei neveletlen! Betyár hadnak! Mi volna az! Nézze csak a lajstromot - s megmutatja a 116 gyarmati részvényest. Én: Eh mit! Önök numerantur, sed non ponderantur... (Önök megszámláltattak, nem mérlegeitettek.) Hanke: Dühösen kirúgja maga alól a széket, egy keserveset köp a saját 19 forintos csizmájára, amely hivatva van fényessé tenni a négy gyarmati reuniont, nagyot bámul rám birka szemeivel, és azt kiáltja Nácinak! Adjon egy borotvát kölcsön, Mezey úr! Tyű! Az angyalát, ilyen életveszedelemben sem forogtam még, gondoltam magamban. - Édes Hanke úr! Ne bántson kérem, inkább elmegyek mind a négy reunionba, inkább örökös ügyvéd-gyakornok leszek önnél, akartam mondani, midőn szerencsémre, Náci báránypörkölt ízű hangon kérdé: - Minek lesz az a borotva? - A tyúkszememet akarom vele kivágni otthon: reggel majd visszahozom. - Képzelheted, mily volt örömem, midőn a bizonyos veszedelemből olyan fainul kimenekedtem".

66 A humorral fűszerezett végső jelenet maga is egy kis adalék az akkori kisvárosi hétköznapok furcsaságaihoz, de ahhoz is, hogy Mikszáth ilyen és hasonló élményeket elraktározva alakította ki később elbeszéléseinek életszerű alakjait. Mikszáth 1869-1870 fordulóján már eléggé ismert személyiség a balassagyarmati úri társaság köreiben. Tanú erre Mikszáthné, aki visszaemlékezéseiben elmondja, hogy „... Kálmán Dessewffyvel és Bobokkal való megismerkedésének elbeszélése óta egypár hétig egy szót sem hallottam Mikszáth felől, sőt azt hittem, hogy soha hírét sem hallom többé. Nagyon meglepődtem tehát, midőn egy ismerősünknél, ahol egy nagyobb társaság volt összegyűlve, azon ozsonna után a szomszéd szobából férfikalappal a fején bejön egy igen csinos leány, N... Kati és rettenetes palóc dialektussal azt mondja: - Alászolgája. - Egy másik kisasszony nagyot kacag és azt kérdezi: - Mikszáth hol veszi itt magát? - Háat most jöttem Szklábonyaáról - feleli Kati és akkor már mindenki nevetett. Kati pedig folytatta így folyton erős palóc kiejtéssel legalább egy félóra hosszáig a tréfát... Ekkor bejött a háziúr és igen komolyan azt mondta: - Csak nevessenek, csak nevessenek, én meg azt mondom, hogy sohasem láttak maguk szellemesebb és okosabb fiatalembert. Majd büszkék lesznek még egyszer arra, hogy ezt a palóc fiatalembert ismerték. Nekem igen jól esett, hogy a háziúr így pártját fogja a kigúnyolt fiatal33