Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Mikszáth, mint a Nógrádi Lapok főmunkatársa a Mauksék „szalonjában”

hogy a tél elején egyszer azt kérdezte Mikszáth, hogy mi dolog az, hogy napok óta nem látja Matildot, a kedvenc szobalányt? - Ekkor elmondtuk neki hogy beteg. Ugyanis igen nehéz természete van, ha megharagszik, mindjárt beteg lesz. - Igazán érdekes - nevetett Mikszáth -, hogy miért ilyen hatalom a maguk házánál ez a Matild? - Miért? Hát azért mert árva. Rajtunk kívül nincs senkije szegénynek. És ekkor elmondtuk neki, hogy került hozzánk a Matild.

245 - A kis árvalány történetét Kálmán figyelmesen végighallgatta. Akkor este még többször nevetett rajta, de azután több szó nem esett a dologról. És most előkerült egy elbeszélés alakjában «Az alispán kisasszonyok» címen. Én úgy megörültem a beszélykének, hogy rögtön írtam (Horváth) Ilkának Varsányba, hogy jöjjön be, majd rendezünk egy irodalmi felolvasást. Talán reménylettem, hogy a szép boldog napok még egyszer visszatérnek, de Ilka szomorúan válaszolt, hogy rá nézve már vége a világnak, már pakkolnak, egypár nap múlva mennek a tót hegyek közé egy kis faluba, ahová atyját a nővérem Tankredje egy kis hivatalba betette. - Ekkor elhatároztam, hogy habár Mikszáth szerette, ha nagyobb társaságnak olvasott fel, mégis Draskóczyn, az ügyvédsegéden kívül nem hívunk meg senkit, és nagy csodálkozásomra Mikszáth ennek is igen örült. Beült régi várába, a vörös fotelba és mint ő szokta mondani: próbaútjára bocsájtotta az elbeszélést. Mindnyájunknak, még anyámnak is igen tetszett. Hogy azután mi történt vele, mikor nagy útjára bocsájtotta, nem tudom, talán ott hevert valamelyik szerkesztőség papírkosarában. Sok év múlva (1885-ben), egy kissé átdolgozva, megjelent «A tekintetes vármegye» című könyvben. - A vacsoránál Draskóczy igen nagy elragadtatással beszélt az elbeszélésről. Azt hittem, atyám örülni fog ennek, de bizony ő csak szomorúan mosolygott és nagy szánakozással nézett rám. Még ezután kétszer olvasott fel nekünk (Mikszáth) kedves kis beszélyeket. «A bátyus zsidó lányá»-t, ebben Bobokot, mint Sásdi Ferit örökítette meg. Megjelent a «Fővárosi Lapok»-ban. A másikra bizony nem emlékszem, hogy melyik volt."

246 Mikszáthné szerint tehát Kálmán őket egy 1871 novemberében kilenc folytatásban megjelent elbeszélésével is szórakoztatta, ami - mint a régi szép irodalmi délutánok emlékének felelevenítése és a két év előtti kis szalon érdeklődő társaságának újbóli megidézése - ha a visszaemlékezések írója nem téved, valóban megtörténhetett. - Az így újraéledő felolvasásoknak azonban véget vetett Mikszáth pesti útja, ami új, viharos korszak bevezetője volt. 111