Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Mikszáth, mint a Nógrádi Lapok főmunkatársa a Mauksék „szalonjában”

Mikszáth, mint a Nógrádi Lapok főmunkatársa a Mauksék „szalonjában" A Mikszáthné-féle visszaemlékezésekben a Pokorny és Mikszáth közti párbaj előzményei sorában, tehát egy évvel előbbre, tévesen datálva olvashatók a következő sorok: „Ebben az időben Gyarmaton két hetilapot szerkesztettek: «Nógrádi Lapok»-nak szerkesztője volt Harmos Gábor, aki szintén gyakori vendégünk volt, Mikszáth pedig főmunkatársa és így gyakran megtörtént, hogy valamely formában, néha még a politikai cikkekbe is belekerültek azok a megjegyzések, amelyek nálunk mondattak el. Sokan felismerték és így a lap majdnem a mi orgánumunknak látszott, annyival inkább, mert Mikszáthnak egy cikksorozata is folyt a «Nógrádi Lapok»-ban «Fotográfiák a vármegyéből» címen, melyben mind ismerős alakok szerepeltek."

242 - Mikszáthné a két hetilap egy időben való megjelenését egy évvel előbbre helyezve abban is téved, hogy Mikszáthnak a Fotográfiák a vármegyéből című hét folytatásos elbeszélése a Nógrádi Lapok-ban jelent meg, mert azt 1872. szeptember 15-től október 27-ig az Ágai Adolf szerkesztésében megjelenő fővárosi képeslapunk, a Magyarország és a Nagyvilág közölte.

243 - A visszaemlékezések lényege, hogy sokan felismerték a Mauksék szalonjában elhangzottakat, s ez pontos és helytálló, különösen akkor, ha azt a régebbi „esküdti korszak" és az 1873 eleji három hónap náluk folytatott beszélgetéseinek összesítéseként vesszük tudomásul. Az 1873 január elejétől március közepéig újjáéledő irodalmi szalon már csak visszfénye volt - ha annak látogatottságát, de nem a jelentőségét veszszük tekintetbe - a Mauks lányok régi irodalmi délutánjainak. „Ezentúl írja Mikszáthné - reggel jött az orvos, délután Mikszáth. Szegény ember, úgy sajnáltam őt, már nem érezte jól magát nálunk, úgy mint azelőtt. Úgy fájt, hogy nem ült be a nagy vörös fotelbe, csak egy széknek a csücskére, nem vicceigetett, mindig komolyan beszélt velem, nagyon keveset, mert zsenírozva volt a vendégektől, akik az ő állítása szerint mindig hegyezték a fülüket, hogy mi mit beszélünk. Gyakran kezembe csúsztatott egy levelet. Mikor elment, én kezébe csúsztattam a választ. Többször kért, hogy mentsem föl attól, hogy hozzánk járjon, de én még mindig reméltem, hogy ha bárcsak színleg tartja is a barátságot a családdal, az ellentétek, illetve mélységek könnyebben lesznek áthidalhatók, mintha sohasem jön hozzánk és ezáltal a városi nyelvek felszabadulnak és mindkét részről még jobban elmérgesítik a helyzetet."

244 Mikszáthnénak ezek a sorai rávilágítanak a balassagyarmati úri társasági élet „erkölcsiségére": a látszat mindenek feletti és előtti megőrzésére, nehogy megszólásra nyíljék alkalom. Ő is, Mikszáth is belekerültek ebbe a 109