Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663

adása, elsőben arra nem nevezhetek senkit is, azt tudom, hogy én felmentem főkapitány úrhoz őkegyelméhez ilyen dologért: estve lévén az idő, hogy a törés ellen építsünk fából egy sorompót, míg ott beszélgettem az úrral, érkeztének utánam be, ugyanott való vikárius Istvánfí Bálint uram, dehogy nevezhetnék valami derekas tisztviselőt, aki vele lett volna nem jut eszembe, hanem közlegények: Veréb István, Szálai György, Páti Pál, Palánki Horpácsi Géci, amint reá emlékezem vele voltának, úgy emlékezek vikárius uram a várnak feladása felől a főkapitánynak, főkapitány uram azt mondotta, ki akaratja ez? Vikárius uram Istvánfí Bálint azt feleié, az egész seregé, arra nézve mindjárást küldötte főkapitány uram emberét mindjárt hívatta elő az egész tisztviselőket, ha ő akaratjuk e? Oda gyűlve egy szóval azt mondották, hogy ő akaratjok, mert semmi úttal tovább nem tarrhatják, feleségük, gyermekük rabbá lészen őket levágják, mi hasznok ő nekiek abban, mert a vár is elvész. Arra a főkapitány azt mondotta, szidalmazta őket, hitetlen áruló beste lélek ennek s ennek a fiai úgy esküdtetek-e meg őfelségének a várhoz az országnak? Arra azt felelték némelyek, a császár is megesküdt nekünk, hogy esztendőnként megfizet, de egynehány esztendő alatt nem fizetett, elfogytunk fizetlenség végett. Kérdvén engem is a főkapitány: Te porkoláb mit mondasz hozzá? Én azt mondtam semmi úttal én nem cselekszem, mivel sem tanácsokat, sem szándékjokat nem tudtam, arra az egész seregnek nagy része felkiáltott, ki azt mondta lövöldözzük meg, ki azt mondta vegyük fejét, ki azt mondta kötözve vessük ki a bástyán a töröknek, ha egyet nem akar velünk érteni. Főkapitány látván az ő pártos voltukat arra kényszerítette őket erős szitok alatt: no menjünk a bástyára amint hitetek tartja, őrizzük a törést. Szép szóval is kérte: Fiaim, jó vitézek menjünk a bástyára várjunk el egy ostromot, egy hó pénzt adok, ha isten megtart, a német tisztviselőknek aszerint mondotta: várjuk el az egy ostromot, 100 forintot adok a vitézlő népnek, ha isten megtart. De csak egy sem találtatott akinek kedve lett volna hozzá, csak mind hallgattanak. A főkapitány fegyverét magához szedte, azt mondotta: gyertek hitetlen beste lélek kurva fiak a bástyára, arra azt mondották: ők bizony nem mennek, hanem ki-ki szállására mégyen, némelyek azt is mondották, hogy kihányják a fegyvert a bástyán. A főkapitány azt mondotta: jobb lesz-e ha ágyatokban veszik fejeteket, hogysem mint vitéz módon a bástyán elveszszetek? Arra mondván: ők azzal nem gondolnak. Ezt látván a főkapitány 77