Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)
A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663
hogy a végvárakban a magyar alattvalóknak adja a kapitányi tisztet. Név szerint említik Nógrád várát, ahol német kapitány volt (Morgenthaller Fülöp), aki a rendek nagy bosszúságára megmaradt tisztségében. Már a 15 éves háború utáni években sem csupán ideiglenes keresztényi segítségnyújtás érzését kelthette a kortársakban az idegen csapatok jelenléte. Amikor viszont az 1620-as évek elején felmerült az az igény, hogy bizonyos magyarországi várak állandó német őrséget is kapnának, igen nagy ellenérzést szült a rendek körében. Ugyanakkor a nagypolitikai érdek mindenképpen megkövetelte, hogy idegen zsoldos csapatok állomásozzanak a végeken. Egyrészt védelmi okból, másrészt a birodalmi segélypénzek igazolásául. Forgách Zsigmond érvelő levelében próbálta eloszlatni a nádornál a magyarországi rendek félelmét a német katonaság befogadásával szemben: „Itt vagyon fenn csak az németek bevétele az végekbe, az kitől az statusok [rendek] félnek, de tudja kegyelmed, hogy ez dolog nemcsak most forgott, hanem szegény bódog emlékezetű kegyelmed atyja akkorbéli palatínus idejében is, és nagyobb vox [szó, szavazat, vélemény] akkor is arra ment, hogy némely végvárakba az gyalog németet bevegyék, egyért azért, hogy az végházakat jobban oltalmazhassák és provideálhassák [elláthassák], másért azért, hogy az szomszéd országok és az impérium ne denegálhassa [tagadhassa meg] az ordinarium subsidiumot [rendszeres hadisegélyt], harmadért azért, hogy jó praesidiumok [védősereg] levén az végházakba, ne kellessék mindenkor félnünk és rettegnünk az töröktől és ne kellessék annyiszor, az mennyiször valami török hírek érkeznek, particularis insurrectiónak [nemesi felkelés] lenni. Most is nem egyéb okokért kívánja őfelsége; az penig tudó dolog, hogy efféle gyalog praesidium egy országot nem opprimálhatja [nyomhatja el] és héába való rettegés az. Azért ebből őfelségének kévánságának engednünk sem nagy dolog, sem ártalmas. Mindezeket és több periculumokat [veszélyeket] meggondolván, kérem kegyelmedet, hogy accomodálja [intézze] úgy az diploma dolgát, hogy ne lepje el ez nagy had országunkat, mely nagyobb erőt és országokat megbírt, hogynem mint mi vagyunk, ne higyjünk az töröknek is úgy, mint egyébkor, hogy úgy ne járjunk, mint akkor: az ő segítségre hívása veszté el Budát és nagyobb részét az országnak, Esztergomot nem régen, Vácot. Az keresztyének között szokott megtartatni az statusok állapotja és szabadsága, az török birodalomban nincs gróf, úr, nemes ember, szabad váras, jobb azért 88