Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663

ség nem volt, kénytelenek voltunk, hogy feladjuk. A Rókabástyának felénél többet vetett fel a puskaporral a pogány, ostrommal is azzal jött volna, ha Nadányi ott nem lett volna. A sereg akaratjából ment egy pap főkapitányhoz arra a végre, hogy feladja a várat, mivel a vitézlő rend bástyára sem akart menni oltalomnak okáért. Úgy kért levelet főkapitány uram a néptől, adtak is mind magyarok, mind németek olyan formán levelet, hogy nem csak a főkapitány, hanem a sereg kapitánnyal együtt adta fel a várat. A német levelet pecsételték német kapitány, egy fendrig [zászlós], egy lajtnan [hadnagy] és a többi káplárok. Ezek is főkapitánytól levelet kértek, hogy ő is adjon nekik oly levelet, hogy nem csak ők adták föl a várat, hanem az egész várbeli nép. Néha vizünk volt elegendő, néha nem volt, s maga is merte a vizet egyaránt bástyákra, strázsára és házhoz is. Hét helyről lőtték a várat 48, 34, 24 fontos golyóbisokkal. Midőn már a várat feladták, szememmel láttam, hogy a Kerekbástya alól hordták ki a puskaport, ha azt a bástyát felvetették volna, nem tudom mint maradhattunk volna meg a várban." A negyedik tanú Bajsz Márton muskétás vallomásából annyi érdekes, hogy „Kevesen voltunk odabent, mert némely bástyán hol csak hat, hol csak hét ember volt. Az ostromkor egy bástyán tudom, hogy csak hat né27. A vár a XVII. század közepén 83