Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663

túli várakban. 163l-ben e szavakkal köszönte meg a nádortól nyert adományt: „...gyermekségemtől fogva minden tehetségimmel jámborul, s híven, vitézül szolgáltam testem szakadozásival és vérem hullásával, rabságok szenvedésivei." 1625-ben Győrszentmárton kapitánya, 1627-ben veszprémi alkapitány, 1628-ban ismét győrszentmártoni kapitány. Léván előbb alkapitány, majd 1635 szeptemberétől e fontos végvár főkapitánya 1639-ig vagy 1640-ig. A nagykőrösiek számadásában már az 1639-es esztendőben előfordul az a bejegyzés, hogy „...az nógrádi kapitányhoz, Miskei Istvánhoz mikor fblküldetett". 1640 januárjában már bizonyos, hogy Nógrád főkapitánya, mert ekkor Farkas Pál alkapitány nevében kérőként jelent meg a palánki főkapitánynál, Szombathelyi Jánosnál. A következő évben éles hangú levélben hívja fel a nádor figyelmét a végvárak anyagi ellátatlanságára, az őrség hangulatára, írásaiban a török elkeseredett ellenfele szólal meg, figyelmeztetve azok hazug mivoltára. Működésének idejéből két 22. Miskey István jellemző mozzanatot tudunk kiragadni. Egyrészt Miskey István is folytatta azt a gyakorlatot, hogy mélyen a hódoltság területén adóztat. A másik pedig az, hogy sokszor volt távol a vártól. 1642-43-ban pl. Morvaországban volt hadban. Nem egyszer hagyta magára a várat, amit Esterházy Pál egyik levelében rosszallóan jegyzett meg: „Miskeynek hírét sem hallom; űzze, ha Nagyságod valahol hírét hallja, igen vagyon az végház... Miskey Istvánnak nem tudom Nagyságod engedte-e licentiát [szabadságot}; de ő most Léván kolincsál [kóborol] s tovább is akar menni, s messze ki hozta az ott való lovast s gyalogost is magával. Nékem hírré sem tette s ember nincs ott, akire bátran bízhatná az helyet..." Ha sokat volt is távol Miskey Nógrádtól, azért rossz kapitány nem lehetett, mert 1644. júliusában I. Rákóczi György tulajdonképpen hízelgő kritikát fogalmazott meg a 68