Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)
A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663
nélkül megharcoljon, az minthogy nemhogy külön-külön nem bírt volna akármelyikkel is, de mind együtt is nagy gondot adott volna mert csak német válogatott, jó és exercitátus [gyakorlott] had több volt 32000-nél, azokon kívül magyarság az palatínussal [nádor] Esterházy Miklóssal, horvátság Zrínyi Györggyel. Midőn azért Palánkhoz érkeztünk volna, ott akarván megvárni az conjunctiót az törökkel, az fejedelem csatát bocsátá Érsekújvár felé Egri Isván nevű, igen jámbor, böcsületes, vitézi kapitány emberrel; azonban palatínustól követ érkezek. Kíri János nevű úrember, békességnek tractájára [tárgyalására], ki midőn tractálna, jüve hír az csatától, hogy hátán hozná az ellenséget, és segítést kívántaték; kinek segítésére küldé Böjti István igen híres vitéz kapitány embert, az ki igen szükséges időben érkezett; mely segítő csatát, maga az fejedelem kimenvén, az seregekből kopja alatt számlálva bocsátott vala bizonyos számúakat, maga is kimenvén az fejedelem Palánkig, várván az török hadakat is, kiket sok ijesztéssel és persuásiókkal [meggyőzéssel] nehezen mozdíthatott vala el Nógrád alól, mindazon által utoljára megizenvén, hogy jű az ellenség, főlovász mesterét Balási Ferencet küldvén az vezérhez, és az agák előtt megmondatván, hogy ha valamelyik részhadon esik szerencsétlenség, hatalmas császár előtt ő lenne oka. Nem vévén azért tréfára, megindult; elöljáróban érkezvén az pesti tatárokkal Iván aga, ki tisztviselőjük vala, az fejedelem megajándékozván mindjárt bocsátá az ellenség eleiben az megírt két magyar csatának segítésére, kik olykor érkeztének, hogy az ellenségnek könnyű hada, az magyar és horvátság az mieinket megnyomván, hátokon hozták; megújulván azért az érkezett tatársággal, s reménységet vévén több török és magyar érkezése felől is, mert az tatárság csak egy zászlóalja vala, de igen vitézül emberkedvén, az futó csata is megfordult, és ekképpen az űzőket is megfordították, és szinte az derék armadára hajtották, mely azt használá, hogy az ellenség is tartózkodásba jűne, azalatt az török hada is elérkezvén. Az palatínus követjét az fejedelem ily szókkal bocsájtá: mivel az urad, mint mediator pacis [békeközvetítő], téged oly színes követséggel tractára bocsátott, másfelől azalatt ellenségemet reám hozta: azt érdemlenéd, elüttetném fejedet (valóban meg is szeppent vala Kíri János uram), de hogy megesmérjed mind te keresztény fejedelmi indulatomat, mind az urad megtudja, hogy reménysége szerint való csalárdságával nem használ, és készebben tanál, 65
