Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Az első török uralom: 1544-1594

Pálffy a bányászokat visszavonván, a szorongatottak segélyére azonnal más csapatot küldött Majtényi László és Pogrányi Benedek alatt, kik közül sokan fejszékkel láttattak el, oly utasítással, hogy a már tapaszától megfosztott palánkot lerombolják, a többiek fáklyákat s szalmakötegeket vittek, hogy azt felgyújtsák. A külső palánk hegyben végződő s vesszőkkel összefont fái valóban tüzet is fogtak s égtek, így már a belsőhöz juthatás megkönnyebbült. E harc éjféltől egész reggeli öt óráig tartott, mialatt mindkét részről nem kevesen estek el, vagy sebeztettek meg. A mieinkből mintegy 45 esett el, a sebzettek száma a 200-at haladta; az ellenségből 70 elesett, 150 súlyosan megsebzetett, úgy hogy Méhemet s bajtársai látva a veszélyt megfélemledtek, kivált, ha arra gondoltak, hogy lerontatván a külerőd a roham ismétlődni fog, mi ha oly hévvel és renddel történend, ők alig lesznek képesek ellentállni. Azonban Pálffy a nyolc ágyúhoz, melyekből eddig a fal töretett, még négyet vonatott, miket az északi oldalon állított föl, hol az ellenség a belső várral közlekedett, azt remélvén, hogy a három oldalról ágyúzott ellenséget "megadásra bírhatja. Míg ezek történtek a Drégelen hált Mátyás herceg, ki a rossz utak miatt lassabban haladt 1000 lovas, egy német ezred és udvari kíséretével, a táborba érkezett és megvizsgálá a sáncokat s ütegeket. Pálffyt és Gallt megdicsérve, parancsolá, hogy az ágyúzás folytattassék. Az ágyúzás a falon kis réseket ütött, a török tüzérparancsnokot pedig egy golyó széttépé, mire Méhemet s az őrség bátorságukat veszték. Nem sokára az alajbég, ki a szpáhik, vagy is földdel bíró lovasok parancsnoka a falról szólni kezdett, néven szólítván Pogrányi Benedek és Bory Mihály bakabányai alvárnagyot. Ezek megjelenvén, kére, hogy az ágyúzás szüntessék meg, hogy ő alkudozni kimehessen. Ez megadatván, kiment az alajbég, hat más előkelő törökkel, kikkel a herceg személyét viselő Pálffy azt végzé, hogy a várat s magokat, kegyelemre azonnal, megadják. Az alkudozók a várba visszamenvén, midőn a Pálffy által meghitt Mátyás s a többi vezérek a sátorban ebédeltek, újra megjelentek, tudatván, hogy Méhemet csak a füleki föltételek alatt, vagyis ha mind kardosán elvonulhatnak, hajlandó a várat megadni. Ellenben készebb a várban a végveszélyt bevárni, mint gyalázatos szolgaságra vettetni. Ezt hallva nem hiányzottak ugyan, kik jónak látták újra az ágyúzáshoz fogva a várat ostrommal bevenni, de mások javalták, hogy az ajánlott méltányos 54