Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

BEVEZETŐ - A váci püspök birtokában

is inkább, mert Báthori az ország ügyeiből kevésbé vette ki a részét, így több időt tölthetett el szépen kiépített nyári rezidenciáján. A Mátyás halálát követő, a mohácsi vészig terjedő zavaros időszakban nemigen történhetett változás a váron. A váci püspökök háborítatlan birtoklásának a mohácsi vésszel vége szakadt. A 15. században püspöki nyári rezidenciaként szolgáló vár hadászati jelentőssége felértékelődött, már Buda török elfoglalása előtt a bányavidéki kapitányság részeként fő feladata a bányavárosok védelme lett. A várba 1544-ig királyi zsoldos védőrség került. Ez a helyzet nem változott a török kiűzéséig. Bár királyi katonaság uralta, azért annak a tudata, hogy a vár a váci püspöké is, még az 1663-as ostrom idején sem halványult el. A váci püspök személyében jelenlévő Istvánfí Bálint vicarius a kialakult vitában úgy foglalt állást, hogy adják át a várat a töröknek. Szavainak avval az érveléssel adott súlyt, hogy „a vár nemcsak a császáré, hanem az ő uráé is, a váci püspöké, ő ott magát nem veszti, hanem, megadja a várat a pogánynak".

21 A szinte folyamatos török hódoltság ellenére a váci püspök mindent megtett, hogy az elfoglalt területeken fenntartsa a katolikus hitet és intézményeket. Másrészt rendszeresen behajtotta a dézsmát a püspökség területéről. A váci püspökség életében 1594 és 1663 között mint ideiglenes székhely vált jelentőssé Nógrád, hiszen Vácon a török volt az úr, ezért az egyetlen viszonylag biztonságosnak mondható keresztény erősség volt a területén. Bár az 1622 utáni szentszéki rendelkezés, majd az 1638. évi nagyszombati zsinat határozata folytán a váci püspök is köteles lett volna elfoglalni itteni helyét, de csak néhány püspök rövid nógrádi tartózkodásáról van tudomásunk. Püsky János 1638 után rövid időre valóban idehelyezte a székhelyét. Valójában azonban a 17. század első felének püspökei ritkán voltak ideigleines székhelyükön, Pozsonyban, Nagyszombatban vagy Nyitrán éltek. Helyettesítésüket általában a nógrádi plébános látta el, mint állandó helyettes (vicarius). E vikáriusok közül Püsky János (16431644 és 1648-1650) püspök idejéből ismert Klenovics János, Szentmihályijános és Szegedi Császár János, Tarnóczy Mátyás (1650-1655) püspöksége idejéből Korompay Péter, Szentgyörgyi Ferenc. Szegedy Ferenc püspöksége alatt pedig Istvánfí Bálint szolgált Nógrádban. Szakály Ferenc szerint a vár elfoglalása után Istvánfí Gyöngyösön telepedett meg, de egy adat arra utal, hogy később is tartózkodott a várban, mert a nagykőrösi26