Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

Illusztrációk lelőhelye

A Nagy Iván Könyvek sorozatban eddig megjelent kötetek 1. Nagy Iván naplója (Visszaemlékezések), issagyarmat, 1998. 312 p. 'ólyomi József: Herencsény. lassagyarmat, 1998. 320 p. (Elfogyott) 3. Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái. Balassagyarmat, 1998. 156 p. (Elfogyott) 4. Tausz Katalin: Az Óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről. Balassagyarmat, 1998, 181 p. 5. Szokolai Zsolt: ~)una-Ipoly-völgyi Helyiérdekű Vasút építésének története. lassagyarmat, 1999- 158 p. (Elfogyott) 6. Nagy Iván emlékezete lassagyarmat, 2000. 203 p. kötetek megrendelhetők a Nógrád Megyei Levéltár címén: >100 Salgótarján, Bem út 18., illetve 2660 Balassagyarmat, Hétvezér út 26. A Nógrád megyei várromok közül mindenképpen különös helyet foglal el a megye déli részén, a Börzsöny hegységben fekvő Nógrád. Hazánk, de mindenekelőtt Nógrád megye történetében hajdan betöltött szerepe miatt legalább három szempontból kiemelt figyelmet érdemel. Egyrészt a megye legősibb erőssége, legrégibb kővára. Másrészt e várról nyerte a megye nevét, harmadrészt több mint két évszázadon keresztül volt a vármegye székhelye. A keresztény magyar állam kialakulásának idején királyi vár, e köré szerveződik meg a várispánság, a királyi vármegye. Kiemelkedő szerepe volt a legkésőbben létrehozott váci püspökség történetében annak alapításakor, de a török uralom idejében is, mert rövid időre a püspöknek, illetve helyettesének tartózkodási helye lett. ,/ A tatárjárás pusztítása után mint megyeközpont nem nyerte vissza többé jelentőségét. A kialakuló nemesi vármegye új helyet kívánt maga számára, »emellett a megye déli csücskében lévő Nógrádnak fekvése sem volt már kedvező. E két tényező játszott közre abban, hogy a székhely a vármegye középpontja felé tolódott el. A sok csatát kiállt falak napjainkban új életre kelnek. A vár falainak három évszázad óta feltartóztathatatlanul pusztító idő ostromával kellett szembe nézniük, amely lassan koptatta maradványait, a Várhegyet pedig a természet kezdte visszahódítani a maga számára. A közelmúltban elkezdődött állagmegóvási és helyreállítási munkák* reményt adnak arra, hogy az eljövendő nemzedékéi is leróhatják majd tiszteletüket az országzászló trikolórja alatt nemzetünk több, mint ezeréves küzdelmes múltja előtt. * . r