Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

NÓGRÁD VÁRA A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN ÉS AZ IRODALOMBAN - A vár az irodalomban - Korabeli újságok

lenségén és e tárgyban való gyakorlatlanságán, s az illusztravitáson nem jutnak túl. Életképi rekvizítumok előállításában élik ki magukat; a török és magyar harci jelvények és zászlók, fegyverek és lovak, turbánok és kalpagok, megalázkodó és marcona arckifejezések perzsavására ez." Egyébként Pap Henriknek nem egyetlen képe ez a várról. Olajfestményen örökítette meg magát a várat, továbbá a várkaput is.

98 A VÁR AZ IRODALOMBAN Korabeli újságok Megyénk várainak évszázados történetében van egy olyan korszak — a törökkor —, amikor nemcsak a magyarországi könyvészeti és levéltári forrásokban találkozhatunk velük, hanem nyugat-európaiakban is. A magyarországi események iránti felfokozott érdeklődést a Nyugat felé terjeszkedő török hatalom váltotta ki. így történhetett meg, hogy a tizenötéves háború magyarországi harcainak Nógrád megyei színhelyei a nyugat-európai, elsősorban a délnémet újságlapok fő témái lettek. Megyénk várai közül főleg Nógrád szerepel gyakran e híradásokban, de nem ritka a füleki és a szécsényi harcokról beszámoló híradás sem. Különösen az 1594. évi ostromnak van gazdag újságlap irodalma; több mint egy tucatot tartanak számon ezekből a Drezda, Nürnberg, Bécs, Köln, Augsburg, Olmütz (Olomouc) nyomdáiban készült újságlapokból a különféle katalógusok." Korabeli számuk bizonyára ennél nagyobb volt. Jelentőségük a történetírás szempontjából abban van, hogy megvilágítják az események lélektani hátterét, tükrözik a külföldi közvélemény hangulatát.

100 Mivel írójuk legtöbbször nem járt a helyszínen, s nem ritka a kompiláció sem körükben, felhasználásuk csak forráskritika alkalmazásával vezethet eredményre, hiszen kiadásuk üzleti vállalkozás volt. Elsődleges céljuk nem a valóság mindenekelőtti hű visszaadása volt, hanem annak szenzációs, „eladható" tálalása. Ennek ellenére jelentőségük nagy, mert Magyarországnak azóta sem volt ilyen huzamos s többnyire jóindulatú nyugati „sajtóvisszhangja". 103