Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

NÓGRÁD VÁRA A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN ÉS AZ IRODALOMBAN - Képzőművészeti alkotások

állítás után a kép részt vett az 1897. évi müncheni nemzetközi kiállításon, majd a festményt a vármegyeház kistermében helyezték el. (Jelenleg magántulajdonban van.) Ez a kép amiatt is érdekes, mert a századfordulón 100x52 cm-es színes reprodukció készült róla. Ennek egy megmaradt példánya napjainkban a balassagyarmati polgármesteri hivatalban található. Bár a reprodukció prospektusában hosszú leírás méltatja a festményt, napjaink művészettörténeti kritikája nem éppen a remekművek közé sorolja. Érthetőek a különböző vélemények, hiszen szempontjaik eltérőek. Az első idézendő részlet talán üzleti érdektől nem mentesen, dicsérőleg szól a festményről. Ezzel szemben az azt követő kritika művészi szempontból elemzi az alkotást. „Pap Henrik azt a dicsőséges momentumot festette meg színekben pompázó, nagystílű képen, amikor a török átadja az ostromlóknak a vár kulcsait. Szemben áll egymással a két háborús fél, de már nem a hadakozás dicsőségében. Mátyás főherceg és Pálffy Miklós remek paripák hátáról néznek le a tömegre s velük szemben megtörve indulnak neki a bukott hadvezérek útjának a török urak. A művész szempontjából egyformán szép csoportozat mind a kettő. A magyar és a török vitéz öltözéke gazdag, mind a kettőn sok az arany s valóságos orgiája a színeknek az a keverék, ami a csoportozatokat változatossá és a művész ecsetének vonásai alatt mégis harmonikussá teszi. Szép férfialak Pálffy és a főherceg s művészi ízlés nyilatkozik meg abban is, hogy a levert ellenséggel se bánt el méltatlanul a festő. Katonákat festett meg bennük és nem legyőzötteket. Imponáló szép szál emberek s hatalmas az a galambősz fej, amellyel Ferhát pasa kiválik a tömegből. A kulcsok átadásának jelenete a vár tövében játszódik le. A törökök már kivonultak. Hatalmas tömegük a vezérek mögé sorakozik, s rajtuk túl szomorúan néz le a tömegre a vár, a nagy idők, a hosszú rabság és a dicsőséges fölszabadulás néma tanúja. Ez a kép egy olyan lap Magyarország történetéből, amelyre megnyugvás és a nemzeti erőnkbe vetett hit van írva. Ideig-óráig le lehetett nyűgözni ezt a nemzetet. Az erőszak gúzsba köthette az energiáját, de a felszabadulás mindig elkövetkezett. Magyarország volt és lesz." Ezzel szemben a következőket mondja a művészettörténeti értékelés: „Kölcsönzői jelmezekben pózolnak az iskolásán gruppírozott szereplők. A kompozíció már csak nem is teátrális; az akadémikus képépítés megbicsaklik a szerényebb képességű művészek tehetet102