Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)
NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Horváth M. Ferenc: Nagy Iván váci évei
HORVÁTH M. FERENC ra volt. Tudjuk azt is, hogy a papnövendékeket számtalan úton-módon segítette, könyveket adományozott az önképzőkörnek, sőt, pályadíjat is ajánlott fel neJdk. 1849-ben rövid ideig bujdosnia kel28. Nagy Iván tanodái bizonyítványa lett haladó szellemű magatartása miatt, de az év végétől már Kiskundorozsmán vezette a plébániát. Nagy Iván egyházi elöljárói részéről történt megítélése teológiai hallgatói korában sem volt egyértelműen pozitív. Az 1844/45-ös tanévben a róla írt minősítés többnyire végigkísérte teológiai hallgatói pályáján, miszerint a magyar nyelvet jól, a szlávot közepesen és a németet elég jól érti és beszéli; szentbeszéde szívre ható, lélekkel teli, kissé gyors, hanglejtése jó, szavait heves mozdulatokkal kíséri. Tehetsége közepes, majd ez a második félév végén „jó"-vá minősült. A IV. tanév elején - mint ezt naplójában is említi - az újoncok „ductor"-ává tették meg. 9 Az erkölcsi magatartásáról írtak szerint egyszer helytelenül viselkedett Isten házában, társaival szeret beszélgetni, de az elöljárókkal szemben tisztelettudó, természete heves. 1845 nyarán II. éves teológusként a szünidőben Balassagyarmaton volt gyakorlaton, az ottani plébánián. Nádasdy püspök Szmollik Károly balassagyarmati plébánoshoz írt levelében 10 felhívta a figyelmét Nagy Jánossal kapcsolatban, hogy a társaival való beszédben gondatlan, a kegyességben kevésbé megfelelő, és hogy a városban semmiképpen sem fog helytállni, ezért kéri, hogy növendékét feltétlenül felügyelnie kell. Feltehetően mindvégig tükröződhetett Nagy Iván magatartásában az a tartózkodás a papi pályával szemben, amit naplójában leírt szavaiból sejthetünk, amit pappá szentelése előtt egy kifejezéssel fogalmazott meg, miszerint az ordinatio „character indelebilis"-t, vagyis eltörölhetetlen jegyet tesz az emberre, amin változtatni később - csak a hitet is elhagyva - lehet. Az önképzőköri főjegyző A hazai oktatásban, az 1790-es években több hazai akadémiai tagozatos iskolában is alakítottak az intézmények nagydiákjai magyar nyelvművelő társaságokat, önképzőköröket és olvasóegyleteket, tevékenységük a reformkorban teljesedett ki az 1830-as években. A helytartótanács először 1836-ban rendelte el, hogy e körök csak a magyar nyelv ápolásával foglalkozhatnak, politikai tevékenységet 78
