Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hermann Róbert: Nagy Iván, mint katona

Jelentkezett Guyon Richárd vezérőrnagy­nál, aki kinevezte főhadnaggyá. Augusz­tus 16-án Nagy elbúcsúzott a századtól, s azután a Dobra felé induló seregrészhez csatlakozott. Útközben a legénység egyre szökdösött, mire Nagy, „látván e kétséges állapotot, és méltán tarthatva attól, hogy utóbb ez idegen helyen kell vesznem", el­határozta, hogy hazafelé veszi útját. 43 Elindult tehát Soborsin felé. Kápolnás­nál egy Világosról menekült lengyel tiszttel találkozott, aki felajánlotta, hogy menekül­jenek át együtt török földre. Innen Valea­marén át Soborsinba jutott. Vécsey csapata­inak egy része még a községben tartózko­dott, s Nagy Iván a kocsmában undorodva hallgatta „a borban úszó tisztek vad lármá­ját, Konstantin meg a Leuchtenberg herceg [azaz az orosz cári család tagjának vagy roko­nának] magyar királysá­gára vonatkozó kortes sza­gú politizálását" .De Nagy Iván magát Vécsey tábor­nokot is árulónak tartotta. Augusztus 17-én Vécsey csapatai elhagyták Sobor­sint, 18-án pedig megér­keztek a es. kir. csapatok. 44 Nagy katonaéletének ezzel vége szakadt. Hátra volt azonban még a haza­térés. Nagy Iván hosszú katonaéletének háromhe­tes utójátéka. Nagy ezeket a napokat írja le legrészle­tesebben a naplójában, azonban ezek az esemé­nyek már nem tartoznak szorosan vett témánkhoz. A naplónak ez a része az egyéni túlélés be­mutatása. Nagyot fenyegette az a veszély, hogy a es. kir. csapatok fogságába kerül, esetleg a román fölkelők áldozatául esik. Hazavezető útja során a szolidaritás és a rosszindulat megannyi sok jelét tapasztalta, de végül is szeptember 9-ére szerencsésen hazajutott. 45 Mint az elmondottakból kiderül, Nagy Iván egyéves katonai szolgálata során jól megállta helyét. Hozzátartozik persze a képhez az is, hogy a tábori élet fáradalma­in keresztül módja volt hozzászokni a há­borús környezethez. Pákozdnál nem volt tűzben, a márciusi soborsini és a júniusi zarándi expedíciókban sem került harcba, s amikor az első komoly megmérettetésre került sor 1849. május 14-én, már tapasz­talt katonaként, a katonai mesterség fogá­sainak ismeretében, szinte reflex-szerűen reagált az éles helyzetre. Ezt követően egyedül a temesvári csatában vett részt. Valószínűleg a parancsnoksága alá ren­delt legénység is kedvelte és bízott benne, erre mutat az is, hogy a temesvári csatát 39. A honvéd igazoló bizottság oklevele Nagy Iván számára követő visszavonulás során századának viszonylag jelentős számú katonáját sike­rült összegyűjtenie. Megvolt tehát benne az alárendeltjeivel szembeni felelősségér­zet. A sereg kettészakadása után először a további ellenállást, a teljes bomlást észlelve 97

Next

/
Thumbnails
Contents