Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hermann Róbert: Nagy Iván, mint katona

megyébe, Polgárra vonult, s valamikor január végén kapta meg fegyvereit. Január végétől az Asbóth Lajos alezredes parancsnoksága alatti tartalék (később 12.) hadosztályban szolgáltak. Március végéig a Tisza-vonal védelmét látták el, majd április elején a tavaszi hadjárat megindulása után a hadosztály átkelt a Tiszán, s megindult a főváros felé. Az Asbóth-hadosztály az isaszegi csata után csatlakozott a fősereghez, a tavaszi hadjárat második szakaszában a főváros előtti, Aulich Lajos vezérőrnagy parancsnoksága alatti csoportosításban szolgált. Buda ostroma után a hadosztály csapatainak nagyobb része beolvadt a II. hadtestbe. A hadtest részt vett a júniusi Vág-menti, majd júliusi komáromi harcokban. Görgei elvonulása után a II. hadtest - soraiban a 49. honvédzászlóaljjal - Komáromban maradt, s október 3-án Komáromban tette le a fegyvert.

25 Az 1-2. század február 13-án érkezett meg Nagyváradra. Február 8-án a temesvári cs. kir. helyőrség és a bánsági szerb csapatok megtámadták az aradi magyar ostromsereget, s egy időre a város feladására kényszerítették. A magyarok délután visszafoglalták a várost, másnap pedig a Maros túlpartjáról is elűzték az ellenséget, azonban félő volt, hogy a cs. kir. csapatok újabb kísérletet tesznek az ostromzár feltörésére. Ezért a kormányzat erősítéseket irányított az aradi ostromsereghez. Február 17-én a 49. honvédzászlóalj 2. százada is Nagyszalontán, Sarkadon, Nagyzerinden és Simándon át Óaradra indult.

26 Az 1. század Nagyváradon maradt, majd innen Buzgó László százados vezetésével Erdélybe, Bánffyhunyad környékére küldték. E századból alakult meg később több szabadcsapati alakulat beolvasztásával - a 49. honvédzászlóalj tartaléka nevű alakulat, amely mindvégig az észak-erdélyi hadszíntéren, többnyire a román fölkelők ellen harcolt. Nagy Iván százada február 19-én érkezett Óaradra, ahol az összelőtt Fehér Kereszt fogadó helyiségeiben szállásolták el. Február 20-án a város Pernyava nevű városrészébe vezényelték át a századot. A hónap hátralévő része állandó riadóztatás közepette, azonban tényleges harci cselekmények nélkül telt.

27 Március elején híre érkezett, hogy a temesvári várőrség egyik különítménye Soborsinnál átkelni készül a Maroson. Miután e támadás mind az V. hadtestnek nevezett aradi ostromsereget, mind pedig az erdélyi hadsereg hadműveleteit veszélyeztethette, Kiss Pál ezredes, az ostromsereg parancsnoka Villám (Plietz) János (Ferenc) alezredes, dandárparancsnok vezetésével Radnán, Berzaván, Tótváradon át csapatokat küldött Soborsinba. Mire odaértek, a Csutak Kálmán őrnagy vezette zarándi különítmény csapatai már visszaverték az ellenséges támadást. Március 10-én az egyik fél század Tótváradon maradt, a másikat, amelyben Nagy Iván is szolgált, Berzavára vezényelték a Maros partjának őrzésére. A túlparton továbbra is ellenséges csapatok állomásoztak. Március 26-án éjjel a félszázad Tótváradra, majd a másik félszázaddal egyesülve, Soborsinra vonult. Itt egyesültek az 59. honvédzászlóalj 5 századával, a 14. (Lehel) huszárezred fél századával és a kb. fél ütegnyi tüzérséggel, majd március 27-én heves ágyúzás után átkeltek a Maroson, s elűzték a Valeamarénál található román fölkelőket, s lerombolták sáncaikat. Március 30-án az 59. honvédzászlóalj 4. századával Petrisre, majd április 4-én Zámra irányították a századot. Itt a legénység egy része - felhasználván azt, hogy a túlpartról a román fölkelők lőtték őket - le akarta lőni az egyre gyűlöltebb Lovassy századost, aki rendszeresen botoztatta a legénységet. Még ezen a napon Cserbiára, majd az est folyamán ismét Petrisre vonult a század.

28 91