Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hermann Róbert: Nagy Iván, mint katona

ték el, hogy - eltérően a többi honvédzászlóaljtól - a 13. honvédzászlóaljjal együtt tartalék-zászlóaljként szolgáljon. Ez azt jelentette, hogy a zászlóaljnak csak a tiszti keretei voltak állandóak, az újoncokat rövid kiképzés után más alakulatok kiegészítésére küldték.

16 Nagy tehát jelentkezett az Üllői úti laktanyában Egervárinál, aki november 19-én a 2. század őrmesterévé nevezte ki. Nagy itt találkozott Grisza Ágoston (Gusztáv) 34. Nagy Iván rajza Soborsinról 1849-ben századossal, a század ideiglenes parancsnokával, akit már a 7. honvédzászlóaljból ismert, s viszonyuk barátinak volt mondható. Nagy és Kamenszky György, a 2. század vezető őrmestere a laktanya második emeletén szállásoltak, s a laktanyában Griszával közös konyhát tartottak. Napközben a legénység betanításával foglalkoztak, esténként sörözőbe vagy kávéházba jártak. Komoly gondot okozott a legénység körében dúló kolerajárvány. (Nagy Iván tífuszról ír). Nagy szerint naponta 4-7 halottjuk volt, s a beérkezett és névsorba nem vett újoncok között is aratott e betegség. A szűkös helyen összezárt újoncok védtelenek voltak a betegséggel szemben.

17 Amikor a zászlóalj létszáma elérte a 2800 főt (köztük sok Bihar és Arad megyei román, illetve felvidéki szlovák volt), a hadügyminisztérium rendeletére a zászlóaljat november 21-én Vácra szállították, s itt Káptalan-, vagy Kis-Vácon szállásolták el. December 5*én az alakulatot Komáromba, az Óvárba {a belső várba) vezényelték, majd innen december 7-én a Nádor(később Kossuth-)vonal kazamatáiban helyezték el. Grisza itt, Komáromban adta át a parancsnokságot Lovassy István századosnak, aki korábban az 5. honvédzászlóaljban szolgált. Nagy Ivánnak kezdettől fogva feszült volt a viszonya parancsnokával, aki Griszához úgy viszonylott, „mint istenhez a legbutább állat".

18 A zászlóalj december 18áig ott maradt Komáromban, 19-én átvezényelték őket a Duna jobb partjára, Mocsara. Itt is maradtak december 28áig, amikor az alakulatot Tatán és Bicskén át a főváros felé indították. Az ok egyszerű és elszomorító volt: december 16-án bekövetkezett a cs. kir. főerők támadása, s december 27-én hajnalban Görgei feldunai hadserege kiürítette Győrt, s megindult a főváros felé. A 49. honvédzászlóaljat elvileg Komáromba is be lehetett volna vonultatni, azonban a nagyobbrészt fegyvertelen alakulatnak a várban nem sok hasznát lehetett volna látni. Végül december 29-én a zászlóalj Budaörsre, 30-án Budán át Pestre vonult, ahol a Terézvárosban szállásolták 89