Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hermann Róbert: Nagy Iván, mint katona

HERMANN ROBERT A zászlóalj Pápán kezdte meg fegyvergyakorlatait, amelyeket minden nap reggel tartottak. Nagy augusztus végén lett őrvezető, szeptember 2-án pedig megkapta tizedesi kinevezését is. A zászlóalj felszerelése továbbra is lassan haladt, a többség csak szeptember elejével kapta meg egyenruháját. A katonák nem kapták meg a bornyút (hátibőröndöt) sem, ezt egy vászontarisznya pótolta.

10 Pedig ekkor már igen csak szükség volt a zászlóaljra. A Dráva túlpartján augusztus eleje óta megélénkültek Jellaíic horvát bán fegyveres előkészületei, s a Dráva-vonalon mindössze két sorezredi és egy honvédzászlóalj, illetve 10 század huszár állomásozott; a védvonal nagyobb részét mozgósított nemzetőri egységek biztosították. Mészáros Lázár hadügyminiszter augusztus 17-én Csány László drávai királyi biztos parancsai alá rendelte a 7. honvédzászlóaljat is. Azonban Csány a zászlóalj felszereletlensége miatt csak szeptember 2-án utasította a zászlóaljparancsnokot, hogy 6án alakulatával induljon el Pápáról Nagykanizsára.

11 A zászlóalj szeptember 6-án éjjel két órakor indult el Pápáról, miután előző este a tisztek és a legénység még jól kimulatta magát. De a menet Nagy Iván számára igen kínosan alakult: miután kardszíjat és szuronytokot nem kapott, e fegyvereket madzagokon akasztotta magára, egyik oldalán kenyeres tarisznyája, a másikon útitáskája lógott az oldalán. Egy óra múlva a madzagok elszakadtak, Nagy kénytelen volt kézben vinni a kardot és a szuronyt, s a poggyászok is iszonyúan nyomták a vállát. Végül a pihenő során szabadult meg terhétől, felrakva csomagjait a gyengélkedőket szállító szekérre. A zászlóalj a Devecser-Sümeg-Keszthely-Kiskomárom útvonalon szeptember 9-én hajnalban érkezett meg Nagykanizsára. Délután itt kapták meg a tölténytáskát, lőszert, lőport és gyutacsot. 10-én a zászlóalj pihenőnapot tartott, s másnap, 11-én Nagy Iván éppen a vendéglőben ebédelt, amikor elterjedt a hír, hogy jönnek a horvátok. Jellaäc csapatai épp aznap hajnalban nyomultak be a Muraközbe, s a magyar csapatok néhány lövés után feladták azt, s megkezdték visszavonulásukat Nagykanizsára. Nagykanizsát szeptember 13-án hagyta el a magyar sereg, a 7. honvédzászlóaljat már 12-én Kiskomáromba irányították. Innen az alakulat Keszthelyre vonult, a 4. századot azonban Felső- és Alsópáhokra irányították. 14-én este visszavezényelték Keszthelyre, az elkövetkező napokban előbb Edericsen át Tapolcára, majd vissza Keszthelyre, aztán ismét Tapolcára, majd Díszeibe, végül Nagy- és Tótvázsonyon át Veszprémbe rendelték a zászlóaljat. Az első éles lőgyakorlatot még 14-én Keszthelyen tartották. Szeptember 21-én Veszprémben István nádor tartott szemlét a sereg felett, majd a csapatok folytatták a visszavonulást Várpalotán át Székesfehérvárra. Nagy visszaemlékezése szerint mindenki abban reménykedett, hogy végre megütköznek az előnyomuló horvát sereggel. Nem ez történt: Móga János altábornagy, az új fővezér nem vélte tarthatónak a várost, s szeptember 27-én visszavonta csapatait a Velencei-tó északi partjára. Míg a 7. zászlóalj Pákozd és Sukoró falu között foglalt állást. Nagy Iván itt látta a magyar zászlót kapott cs. kir. 34. gyalogezredi 1. zászlóaljat, illetve a Perczel Mór vezette Zrínyi-szabadcsapatot, s itt találkozott ismerősével, Székely Józseffel is. Miután Móga attól tartott, hogy Jellaclc csapatai akár a Velencei-tó déli partján is előnyomulhatnak, szeptember 28-án több alakulatot átrendelt a déli partra, Dinynyés és Agárd közé; köztük volt a 7. honvédzászlóalj is. Az így létrejött szélső balszárny parancsnoka eredetileg Teleki Ádám 86 >.-