Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - Kovács Anna: Motívumok Nagy Iván műveltségképének kialakulásához, művészeti ízlésének megrajzolásához

A szellemi szomjúság A családi tradíció, a hagyományok közvetlen átvétele az egyik megalapozója, hogy Nagy Iván életében a műveltség, a művelődés központi értékkategória lett. Az olvasás, a könyv becsülete mindig is hozzátartozott a család életéhez. A a Nagy nemzetség egyik őse 1768-ban fontosnak tartotta megjegyezni: „Könyvem vagyon a poltzon 27.

,n Nagy Ferenc - Iván atyja, Nógrád Vármegye levéltárnoka - fiai iskoláztatására nagy gondot fordított, mert ezzel kívánt és tudott számos gyermekének biztos egzisztenciát nyújtani. Az 1844-ben kelt osztályos levél szerint legkisebb gyermeke, Iván lett szinte kijelölten is a család művelődési tradícióinak örököse, folytatója.

2 S hogy mennyire tudatosan, elkötelezetten vállalja fia ezt az örökséget, s miként válik Nagy Iván gondolkodásában az örökség feladattá, ő maga ezt így fogalmazta meg: „... a műveltség, a tanulás nem egy osztálynak kiváltsága ... arra a haza érdekében gazdagnak, szegénynek egyaránt szüksége van, szüksége van államisági, szüksége van nemzetgazdászati, és szüksége van egyéni szempontból." Nagy Iván műveltségének alapjait a reformkor iskoláiban szerezte meg, szellemisége az önképzőkörben formálódott, és a megyei, majd az országos közélet lázas küzdelmeiben acélozódott. A reformkori irodalom közéleti szerepvállalásából természetes módon adódóan a diák Nagy Iván egyik fő elfoglaltsága a szépirodalom olvasása volt.

3 A 40-es évek olvasmányélményeiről idézet gyűjteménye tájékoztat, amelyet általa jelesnek tartott írók műveiből állított össze, Böngészde címmel. Ebben uralkodó műfaj a költészet, de a regények és köztük Vajda Péter: Pesti levelek című gyűjteménye olvasmányainak polgári irányultságát mutatják. Akárcsak a meghatározó városélményéhez tartozó színház. Balassagyarmat vándorszíntársulataitól indulva, a Nemzeti Színház népszínmű előadásain keresztül, Velence nagy színházaiban részesül ízlésformáló, kulturális értéket jelentő igazi színházi élményben.Nagy Iván látókörét gazdagították a velencei tapasztalatok, zenei ízlésére vonatkozóan pedig meghatározónak tartjuk ottani színházi élményeit. Mindennapi elfoglaltságához hozzátartozott a rendszeres színházlátogatás. „8 órakor menvén a színházba, az egész éjjeli 12 óráig tartott, mivel az opera és balett volt folyton a tárgya." Velencében - ami már a 17. században az opera központja volt - főként operát látott a színházban. Hallhatta a városban a 19. századi olasz operairodalom majd minden jelentős operaszerzőjét, köztük Verdinek azt az operáját, amellyel érett műveinek sorát nyitotta meg és legnagyobb diadalait aratta, és amelynek éppen 1851-ben volt a bemutatója Velencében. „Rigoletto operát adták ... élvezetes mű, tovább két hétnél folyton gyönyörködtem benne." Hogy Velence színpada milyen mélyen érintette és milyen hatással volt zenei műveltségének alakulására, mutatja az is, hogy a későbbiekben milyen zeneműveket szerzett meg. A „Zeneművek Czímtára" (amelybe még 1895 után is bejegyezte legújabb szerzeményeit), teljes zenei anyagát tartalmazza.

4 A külföldi zenedarabokon belül a német mellett lenyűgöző gyűjteményében az olasz operák sora, a virtuóz ének mesterdarabjai (Rossini, Donizetti, Bellini művei, és a legnagyobb operakomponista, az olasz Verdi drámai erejű alkotásai. A magyar zeneszerzemények között nagyszámú 51