Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)
NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - Seifert Ferenc: Nagy Iván genealógiai munkássága
1* folytonos felszólításom és kérelmem szólt aránylag igen kevesen voltak, kik ezt tenni szíveskedtek. Néhol még magán levélben tett felszólításom is eredménytelen maradt. E részben még a közömbösség és egyéb okok legyőzhetetlenek." 21 Az első kötetekben találkozunk az Andrássy, az Apor, az Apafy, a Batthyány családok mesés eredetével vagy az Iktári és Bethleni Bethlen, az Alsó-Lendvai és FelsőLendvai Bánffy, a Bocskai és Raszina-Keresztúri Bocskay, a Keresszegi és Mihályi Csáky családok helytelen összekapcsolásával, összezavarásával. Az azóta készített genealógiák alapján azt gondolhatjuk, hogy ezek igen nagy tévedések és csodálkozhatunk, hogy Nagy Iván hogyan nem vette azokat észre. Azonban azt mondhatjuk, hogy nem ő tévedett, hanem mások csalták őt tévedésbe. A Magyarország családaíban végig, jegyzett kútforrásokkal találkozhatunk, ami mutatja a munka tudományos jelentőségét. Ezek a kútforrások többnyire oklevelekből dolgozó nagytekintélyű írók, akiknek állításait szükségből írta le, mivel más forrás nem állt a rendelkezésére. Nagy Iván elévülhetetlen érdeme, hogy mindjárt az első kötet írása közben észrevette elődei műveiben a hibákat, észrevette, hogy ha azok mentén halad tovább, akkor teljesen rossz útra téved. Karácsonyi János írja: „S míg más, tehetségtelen, vigyázatlan vagy földi érdekektől vezérelt író mindig jobban és jobban belebonyolódott volna az útvesztőbe, melyet a magyar családtörténet addig alkotott, s végleg ott veszett volna a tévedések sűrűjében, ő éleslátásával, igazságszeretetével, a földi érdekek teljes megvetésével kitalált az útvesztőből. Sőt mi több bíráló elméjével, nagy emlékezőtehetségével a hibás művek megjelölésével új, egyenes utakat vágott a családtörténet erdejébe, s nincs magyar történetíró a ki ezen utak jótéteményeit ne élvezte volna." 22 Már az első kötetben jelzi például, hogy az Arady család tagjául feljegyezni Csák Ugolin 1241-ben elesett kalocsai érseket, hamisítás. Ennél fogva aztán kijelenti, hogy „bizonyítékok hiányában nem tulajdonítva hitelt az egész hosszas leágazásnak, ezt csupán a munka teljessége véget közöljük". 23 A Bethlen család leírásánál rendkívüli figyelmet fordít arra, hogy a hat-hét különböző származtatás közül a valódit adja meg, ezért végig jegyzi, hogy hol, miképp tér el az egyik genealógus a másiktól. A Bors családnál is megjegyzi, hogy hibás azon vélemény, miszerint minden 1300 előtt élt Bors, Bars, Barcz személy egy családba tartozott. A Botka családnál kiigazítja azt a tévedést, amely a Botka család ősei közé sorolta a Raszina Keresztúri Bocskayakat is. Ahogy haladt előre munkájában, úgy növekedett tapasztalata, tudása, éleslátása. Karácsonyi mondja: „bátran állíthatjuk, hogy műve III-XII. köteteiben semmiféle az O korában, az Ő segédeszközeivel már elkerülhető nagy tévedés nincs, vagy ha van azt reá erőszakoltak" 24 . Például a Máriássy család ősét annak ellenére a 13. századi Márkban állapítja meg, hogy Szent-Lászlónak és Imre királyoknak tulajdonított levelekkel próbálták az ellenkezőjét bizonyítani. Vagy a Vay családnál hiába mutatnak neki hiányos keltezésű, látszólag Szent-Istvántól és Szent-Lászlótól származó okleveleket, bírósági diplomát, ő a család eredetét akkor is 1346-ig vezeti vissza. Tudósi nagyságát növelte azon tulajdonsága, hogy ha valamely tévedéséről, hibájáról meggyőződött, elismerte azt. A Kölesei Kende családról először csak hiányos nemzedékrendet készített Szirmay Antal Szatmár vármegye története (Buda, 1809-1810) c. munkája alapján. A család egyik tagjának, Kende Gusztávnak hozzá eljuttatott még rosszabb nemzedékrendje alapján a Kendéket a Kendilónai Kendy család leszármazottainak tekintette és ezt a VI. kötetben le is 45
