Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - Seifert Ferenc: Nagy Iván genealógiai munkássága

SEIFERT FERENC NAGY IVÁN GENEALÓGIAI MUNKÁSSÁGA Nagy Iván akadémikus genealógiai munkásságát - vagy inkább általában munkásságát - méltató utódok, tudósok többsége azzal kezdi tanulmányát, hogy ő a magyar családtörténet fő embere, jóformán megalapítója

1

, a magyar családtörténet úttörőmestere

2

, a magyar családok első történetírója.

3 Maga is így ír Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal című fő művében, a „Nagyiván"-ban: „Nehéznek vallom e munkát azért, mert hazai irodalmunk e téren alig mutathat fel valamit."

4 A magyar genealógiai irodalmat a 16. századig vezethetjük vissza. Nagyváradon 1534-1535-ben jelent meg Budai Ézsaiás lexikona, amely családnevek szerinti csoportosításban genealógiai adatokat is tartalmaz. A 17. századból pl. az Esterházy családot kissé dicsőítve bemutató két művet ismerünk, majd 1702-ben jelent meg Mikola Lászlótól saját családját leíró genealógia. Ugyancsak Mikola műve az 1731-ben megjelentetett História genealogica Transylvanica. Az első igazán genealógiai munka, amelyre Nagy Iván támaszkodhatott, Lehoczky András Stemmatographia nobilium familiarum Regni Hungáriáé című két kötetes munkája volt, mely Pozsonyban jelent meg 1796-1798-ban. Erről írja Nagy Iván: „A múlt század végén Lehoczky latinul írt Stemmatographiája nagyon kevés családot tárgyal, és azokat is sűrű és roppant tévedései miatt csak óvatossággal használhatni."

5 Ezt megelőzte Wagner Károly Budán 1778-ban megjelent Collectanea genealógica-historica Familiarium 11. Nagy Iván 1867-ben Hungáriáé című műve, melyben a Bánffy, Báthory, Bebek, Csetneki, Hédervári, Kanizsai, Oláh, Stibor, Újlaki és a Zrínyi családokkal foglalkozott. A még ebben az évben Kassán megjelent másik munkájában a Szapolyai, Thurzó és Thököly családok genealógiáját írta meg.6 Éppen Nagy Iván nagyszabású munkájának megkezdése előtt jelentek meg Kőváry László Erdély nevezetesebb családjai (Kolozsvár, 1854) és Lázár Miklós A gr. Lázár-család (Kolozsvár, 1858) című munkái. Hogy miért ilyen későn kezdődik nálunk a genealógiai kutatás, arra részben Karácsonyi János történészünk ad választ: „A magyar nemzetnek a XVHI-XIX. századbeli társadalmi szervezete, nevezetesen a nemzetségi birtokoknak a harmad-negyedizi rokonokra való átszállása, kivált pedig az ily jószágokra vonatkozó elővételi jog erősen követelte, hogy minden nemzetség és család a maga történetét, leszármazását ízről-ízre ismerje. Valóban ismerte is."

7 Azonban ilyen élő családtörténetből szinte semmi nem maradt az utókorra, sőt még az Árpádok nemzetségének történetét sem jegyezték föl idejében és pontosan. „A XV-XVII. századbeli jogi állapotok nem kívánták többé a családok leszármazásának pontos ismeretét, sőt a XVI. század zavarai, számtalan családnak ősi fészkéből való kikergetése, a családi tűzhelyig jutó és számos családot két részre osztó vallási és politikai egyenetlenségek, ellenségeskedések lehetetlenné is tették az ily ismeretet. Azért a XVI. és XVII. század a 38