Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN MUNKÁI - Tyekvicska Árpád: Nagy Iván történeti tárgyú kéziratos munkái

TYEKVICSKA ÁRPÁD NAGY IVÁN TÖRTÉNETI TÁRGYÚ KÉZIRATOS MUNKAI Nagy Iván - nem egyszer az Akadémia felkérésére - többször is lajstromba szedte nyomtatásban megjelent munkáit. 1897-98-ban azután csaknem teljes tudományos és közírói teljesítményét jegyzékbe foglalta.

1 Talán nem tévedünk, ha feltételezzük: ez is azzal a nála gyakorta tetten érhető törekvésével van összefüggésben, hogy az utókor számára maradandó módon megörökítse saját történetírói teljesítményét. Az általa készített bibliográfia nem teljes. Munkáinak „zsengéit" külön két kötetbe gyűjtötte, és azok nagyrészt kimaradtak az általa „kanonizált" felsorolásból.

2 Az elkészült jegyzék gyakorta hibás adatokat rögzít, Nagy Iván olykor éveket is tévedett műveinek megjelenését illetően. Mégis az általa feljegyzett írások - úgy véljük felölelik az 1851 és 1897 évek közötti munkásságának csaknem teljességét. Az új, Méry Tünde által készített, pontosított és ellenőrzött bibliográfia kiegészült az 1898-as nógrádi sajtó átnézésével, a Nagy Ivántól származó írások kigyűjtésével. Ez utóbbi munka megmutatta: a halálos betegséggel küzdő tudós az utolsó percben sem tette le a fegyvert és tollával hadakozva védte utolsó nagy szellemi gyermekét, az általa alapított Nógrád Vármegyei Múzeum Egyesületet. A Nagy Ivánról szóló, tudományos munkásságát méltató írások közül csak válogatást tudtunk nyújtani az olvasónak. A felsorolt cikkek, tanulmányok, nekrológok, 53. Nagy Iván. Réti Zoltán festménye műnkbe, hogy Nagy Iván egészen a nyolcvanas évek elejéig mennyire elfeledett tudósa volt a magyar történettodománynak. Újrafelfedezésében múlhatatlan érdemei vannak R. Várkonyi Ágnes és Kovács Anna tanulmányainak csakúgy, mint a szülőhelyén fellángolt és azóta is munkáló helyismereti, helytörténeti mozgalomnak. De marad még bőven feladat ahhoz is, hogy Nagy Iván történetírói, genealógusi teljesítménye egészében értékelhető legyen, és végre a hazai tudománytörténetben az őt valóban megillető méltó helyre kerüljön. Akik lapozgathatták már Nagy Iván irathagyatékának egyes darabjait, azok gyakorta találkoztak kézírásos rájegyzéseivel, melyekkel magyarázza, pontosítja az iratok keletkezésének körülményeit vagy épp megmaradásuk, meghagyásuk miértjét. Nagy Iván tudta: nagy értéket hagy maga után. Tudatosan törekedett arra, hogy önmagát, saját tudományos munkásságát dokumentálja, érthetővé tegye az elkövetkező kutatógenerációk számára. Ha ma keresné fel egykor oly rendbe szedett, lajstromozott, jegyzékbe foglalt és bekötött kéziratait, szomorúan látná, hogy azokból épp ott van a legkevesebb, ahová életében szánta: az egy időben az ő nevét viselő, „örökösen Balassagyarmaton székelő" vármegyei múzeumban (ma Palóc Múzeum), melynek megalapítása körül annyit fáradozott. Csak egykori könyvtárának jeles darabjai maradtak itt, azok is igen csak stb. szemlézésekor az tűnik leginkább sze- megfogyatkozott számban.

3 Kéziratai kö154