Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)

A rendszeres és egyre konkrétabban érdeklődő alispáni leveleket nyilván a közelgő ezredéves ünnepségek közeledése magyarázza. Ezt minden bizonnyal Nagy Iván is érezte, mert mindent megtett, ami erejéből és egészségéből tellett, hogy elkészüljön a monográfiával. Az 1897 májusában írt válaszlevelében az általános részek többségét késznek 1886: „Az akadémiai választások lezajlót tűk, ápril 28. óta itt vagyok két nap kivételével. Mind hiába ez alkalommal is, öreg ember lévén. Te pedig fiatal, nem illik, hogy az ifjabb nemzedék ellen panaszkodjam. De hiába... az irigység, szil fik. Aki azokból a fiatalokból bejutott, be akarja zárni az ajtót mások előtt... Na meg klikkezés és intrika is van elég..." 1889. február 15.: „Kedves Ecsémi Mikor e megszólítást leírom, úgy képzeld, hogy csibukom agyaraim közé szorítva egy bodor fölleget lehelek élőmbe, alias, elég jól érzem magam arra nézve, hogy temérdek hasztalan és legyőzhetetlen teendők mellett is hevenyében tollat fogok. Neked válaszolni. Mégpedig három szál gyertya lángjánál, mert a 18 Sonnen bren\ner lámpánál sem látok már. Tehát estve írván tanúság hogy leveled úgy van fogalmazva, hogy hatott. Ez pedig az élet nyitja, és ebből azt is következtetem, hogy jó iskolába jársz, akár koccintgatnak ott, akár nem. (...) Az előbbiről bajos volna írni, mert a szűk körbe zárt ét még több fesz-erővel bír, mint amott a pezsgő tömegben, s termi szaporán a bolondgombát üres gyomorral is. Esemény pedig egy kél nyomorult lakzt, egy pár lopáska stb. Mi pedig vagyunk extra ictum boldog együgyűségben, s hála istennek tűrhető bőrben leledzünk." 1890. június 2-án: „Keserű tapasztalásod a tudósok és nem tudósok szavazatának értéke iránt amily leverő, épp oly tanulságos, mely nekem már rég óta, tudniillik mióta a civilisatio és modern erkölcsök új korszaka beköszöntött, meglehetősen megvető skeptikussá alakított. De én befejeztem j.» nat, engem mi sem köl már a szennyes hullámzatú küzdelmek hiú csábjaihoz. Neked azonban még pályáznod kell, s mert a tapasztalat ujmutatásával van megírva: Si fueris Roma, Romano vivito more. - kell futnod, ha élni akarsz, és czétt érni, azért csak bátran előre. Minden kornak meg van Istene, tehát erkölcse is, a mi ellen mondotta, „daczára, hogy egy pár hosszú időszakot az azóta nyilvánosságra került nyomós adatok miatt újra kellett dolgoznom... Minden esetre erősen elhatározott szándékom, hogy a munka első része ez év végével sajtó alá mehessen".

41 A második részt illetően válaszából azonban azt olvashatjuk ki, hogy nem lesz ereje befejezni. Pedig igen nagy alapossággal készült az küzdeni káros lenne." 1892. március 2-án: „Én bizony roskadozom a sok teendő alatt. Különben sárban, vízben elvagyunk." 1:893. március 24: „Rég óta nyomta lelkemet a halogatás, hogy Neked szánt soraimat valahára megírjam. De hiába, a sokfele elforgatott idő és erő hátráltatott. Szomorú ez az aggsági hanyatlás, fogy az erély, bármiként igyekezzünk palástolni. A test is uralkodik a lelken. Hiába biztatjuk a lovat, ha ereje fogyóban van." 1893. május 8.: „Én magam is bánom, hogy ráhagytam magamat venni Nógrádra, pedig én nagyon közelről kezdem, még is nehéz vén csontjaimnak a bevégzést várni." 1894. december 28.: „Egyetlen óhajom, hogy ezen elvállalt munkát mielőbb bevégezhessem, azután szívesen élvezem a 'mortis beneficiumot"." 1896. november 2.: „Itt a tavalyi alispán választás óta a társadalmi állapotok nagy részben fel vannak dúlva. A mostani képviselőválasztási harezok pedig meg inkább hatottak. Én ez utóbbiakban semmi részt sem vettem utálván már az egész rendszert, mely a népet teljesen • -níh, és csak romlást hozlmt e hazára. És részben talán várom a lecsenesedést és kibontakozásnak legalábbis oda:-: múzeumok ügyét egy újabb és jobb kerék vágásba emelhessük." 1897. január 7.: „Mi élünk mint a vénülő fák... En már november 3-ka óta ki nem voltam a faluból. És kezdem irogatni a reám száradt szakmányt, ebben a feldúlt társadalomi zavarokban. Bár már túl volnék rajta, hogy mehetnék utamra ... nyugodtan nyugodni." 1898. február 13.: „Én 22 kilóval lesoványodtam. Gyomrom is gyenge. ()rvos keze alatt vagi/ok. Munkámat nyomják, csak az baj, hogy sokáig tartván a gyűjtés már egyszerre sajtó alá írom. Ez bizony meg fog látszani rajta. Az is valószínű, hogy időközben magam is elfogyok, és így befejezetlen marad. Ez :az egy nagyon bántana." 143