Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)

ha az Isten reánk jó időt nem ad" 23 . Mind­emellett kapcsolatuk jó lehetett, mert egy­részt a bérlő 1878-ben meghívta gyermeke es­küvőjére, amire Nagy Iván csak jókívánsága­it küldte el. Pedig ha elmenne - írta az öröm­apa - „kedvencz étkével szolgálnánk" 24 . Más­részt erre utal Nagy Iván 1881. évi Grófék­nak küldött újévi üdvözlete. Ezeken túl­menően azonban többször volt kénytelen váltót felvenni a gazdálkodás menetének biztosítására. A bérlő 1883-ban két lovat ­a világos pej Sándort és a sötét pej Madárt - küldött Horpácsra részletes ápolási inst­rukciókkal: „a zabot ne tessék kímélni, mert különben le fognak romlani ... ha nincs zab, akkor vörös lisztet szecskával" kell a két pejt abrakolni. 25 A gazdálkodás nehézségei vezethettek oda, hogy 1886­ban megvált dunavecsei birtokaitól, Bauer Miksa vette meg. A birtok eladásnak pon­tos körülményei egyelőre nem ismertek. Régi bérlőjének, Gróf Adolfnak 1889-ben írt leveléből arra következtethetünk, hogy sem Nagy Iván, sem maga a bérlő, Gróf Adolf nem örült a történteknek: „Én csak jót gondoltam Nagyságos úr részére, de hogy így ütött ki a dolog, arról én nem te­hetek, számítottam mindég, hogy több jö­vedelme lesz Nagyságodnak, a föld az ol­csó árenda mellett nem adott hasznot, ki­vált a mai gabona áraknál, azt hittem, hogy csak nekem nem volt rajta, de tessék elhin­ni, hogyha még ezen a két termésen rajta lettem volna, nem lettem volna képes az árendát rendesen fizetni. Annyi ideig szor­galmasan egy bérleten lenni és most nem mint bérlő,, hanem mint egy szegény gaz­datiszt öregségemre, és betegesen mást szolgálni, amit nem sokáig fogok kibírni, mert egész ideges lettem." 26 Nagy Iván szívén viselte birtoka gondját és kedvére lehetett a gazdálkodás, leg­alábbis erre utalnak a naplójában olvasha­tó olyan bejegyzések mint: „Voltam Fejéregy­házán és elültettem 4 hársfát és két gyer­tyánfát", vagy egy másik helyen: „akácz­fákat ültettem". Sőt Zsiga bátyja 1876-ban még 100 darab málnatövet is küldött Fejér­egyházára. 27 A birtokba tett befektetések­kel és annak fejlesztésével talán az akkor még csak 12 éves Aladár fiuk jövőjére gon­dolt, akivel egyébként sűrűn megfordult ott: „Lent voltam F. Egyházán Alival, éjjel vissza". A hetvenes években 3-4 alkalommal jelent meg a dunavecsei birtokon. Tavasz­szal és ősszel a gazdasági ügyeket intézte, nyáron családi kirándulással egybekötött vizitre került sor. A földbirtok mellett Nagy Ivánék a Föld­váry nemzetség regálé jövedelmének (ital­mérés és mészárszék) mint a közbirtokos­ság tagja részesei voltak. Őket személye­sen a vecsei Fehér Hajó fogadó érintette. 28 Ez is bérletben volt, egyetlen ismert bérlő­jeként az 1880-as években Freund Ignác szerepelt. Az biztos, hogy 1882-ben na­gyobb javítási munkákat végeztek a foga­dón: istálló, új kémény és kamra épült, új belső berendezési tárgyak kerültek bele. A regáléügyek jogi képviseletét a dunavecsei ügyvéd, Basch Lajos képviselte. Kimutatá­sa szerint 1888-ban a félévenként fizetett éves regálé jövedelem 220 forintot tett ki. 29 A gömöri tulajdonok Gömör megyében Csató Máriának anyai nagyanyja, Urbányi Mária után volt örök­sége. E birtokok (összesen 990 hold) a kö­vetkező falvakban (a szkárosi uradalom ré­szeiként) helyezkedtek el: Fillér, Szkáros, Visnyó 30 , Felfalu 31 , Alsófalu 32 , Szásza, Ré­pás, Borosznok, valamint Stázsi és Szuráncs puszta. Emellett számottevő erdőség is az örökség része volt. 1838-ban az Urbányi örökösök elzálogosították Latinak Pál há­morbirtokosnak erdőségeik eladásának jo­gát 32 évre. A falvakban lévő házhelyek pedig zálogban Draskóczy Sámuelnek let­tek átengedve. Nagy Iván 1858-ban az ak­137

Next

/
Thumbnails
Contents