Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)

meg nem szerezték. 10 Ez utóbbi, Nagy Iván által híressé vált ház halála után emléktáb­lát kapott, de ez sem védte meg az enyé­szettől: 1910-ben már düledező állapotban volt s nemsokára lebontották. 11 Ebben a ház­ban élték végig azt a húsz évet, amelynek fontosabb mozzanatairól az alábbiakban lesz szó. A földbirtokos Nagy Iván Apja halála után (1844-ben) az osztozko­dáskor Nagy Iván a könyveket kapta a ha­gyatékból, meg talán annak az emlékét, hogy mit jelent távoli földek és ingatlanok birtokosaként bérlővel szót érteni, illetve az évi bért elkönyvelni. Mert Nagy Ferenc, Nógrád vármegye levéltárosa személyesen nem sok kedvet érzett a gazdálkodáshoz. Pedig lehetősége lett volna, hisz földje volt a Jászságban és Gömörben, háza Jászárok­szálláson és Balassagyarmaton. Úgy tűnt, hogy Nagy Ivánnak, lévén bir­toktalan, ilyen jellegű gondjai nem lesz­nek. Számottevő vagyont nem örökölt, te­hát vagy hivatalnoki, vagy értelmiségi pá­lyán kell majd keresnie megélhetését. Még harmincéves korában (1854) írta Toldy Fe­rencnek azt a levelét, amelyben az egyete­mi állással kapcsolatban magáról úgy fo­galmazott, hogy mivel „Tökéletesen pro­letárius lévén..." lenne hajlandósága az ál­láshoz. Gondolhatta-e vajon, hogy 1-2 év múlva, de különösen az 1860-as évek végé­től nemcsak Clió titkait kell fürkésznie, ha­nem a mezei gazdálkodás rejtelmeit is? Bérlőt fogadni, kocsissal és cseléddel baj­lódni, terménnyel és jószággal vásározni, zálogot kiváltani és rokonnal jussért pöröl­ni? Pedig megházasodása után felesége örökségei révén ez történt. Még az Ország­gyűlési Napló szerkesztője 1873-ban, azért egyik kérvényét mint „horpácsi közbirto­kos" írta alá, de az öregségében (1890-ben) kiállított útlevelébe sem valamiféle tudo­mányos foglalkozás-megnevezés vagy tár­sadalmi rang került, hanem az hogy föld­birtokos. 12 Sőt a borsosberényi halotti anya­könyvben foglalkozásaként az áll: nagybir­tokos. Tudósként, de birtokosként is szól róla a „Borovszky". 13 Mikor Csató Máriát 1855-ben mint „pes­ti egyetemi könyvtárnok" az oltár elé ve­zette, a menyasszonynak már egyik szülője sem élt. Ekkor apja, Csató Pál már 14 éve a pozsonyi Szent András temetőben nyug­szik. Anyja, Gelle Karolina 7 évvel koráb­ban hunyt el Szügyben. Míg apjától a kéz­iratokat, anyjától a földet, házat és osztály­részt örökölte. Anyai nagyanyja, Urbányi Mária után Gömör megyei föld- és házbir­tokokat, anyai nagyapja, Gelle Károly után pedig a horpácsi ingatlanokat. Amikor Csató Mária 1848-ban 11 évesen teljes ár­vaságra jutott, gyámja, jövedelmének ke­zelője anyja testvére, Balázsovicsné Gelle Mária lett. Ha tehát 1855-ig valóban csak szabad foglalkozású értelmiségiként akart is élni, házasságkötése után ezt, akarta-nem akar­ta, de nem tehette. Sőt, az 1855-től általa képviselt vagy kezdeményezett zálogvisz­szaváltó, gondnoksági perek, árverések, vásárlások azt a feltételezést engedik meg, hogy kifejezetten törekedett a „kétlakiság­ra". A nem teljesen, meglehetősen szórvá­nyosan ránk maradt gazdasági jellegű fel­jegyzésekből, bejegyzésekből és iratokból azt véljük felsejleni, hogy talán nem is volt teljesen ellenére a „másodállású földbirto­koskodás". (A gazdálkodás iránti komoly hoz­záállását mutatja, hogy a Nógrádmegyei Gazda­sági Egyesületnek is tagja volt.) „Földbirtokosként" három felé kellett fi­gyelnie: a horpácsi, a dunavecsei és a gö­möri birtokokra. És vajon melyik mit je­lentett Nagy Ivánék számára társadalmi rang és anyagi vonatkozás tekintetében? Egyenkénti tárgyalásuk kíván erre a kér­désre választ adni. . 133 *

Next

/
Thumbnails
Contents