Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

PRAZNOVSZKY MIHÁLY lelni. Szilágyi szerint a kutatások és a feldolgozások olyan nagyságú feladatot jelentenek, amelyeknek elvégzésében még csak a kezdeteknél tartunk. Ráadásul alig száz esztendeje indult meg nálunk a történeti kutatás, amely célul tűzte ki a „eriticai história" alapos művelését. „Összehordani az anyagot, azután megbírálni s azután meríteni belőle." Mára viszont változott a helyzet, van kutatás és van kritika is (azaz forráselemzés, értékelés), de az eredmény nem jut el a közönséghez. Keserű tapasztalata, hogy az „az írókon [értsd történészeken - P. M.] kívül alig van közönsége a komolyabb, elvontabb műveknek." Felsorolása valóságos problémákat jelent, amelyek mint láttuk, magának az Értekezőnek is a megszűntéhez vezettek. így: nincs olvasója a szakfolyóiratoknak, nincs igény a történeti irodalomra, mint van, pl. a regényolvasásra, nem vásárolják a forráskiadványokat, alig van pénz a szakkiadványok megjelentetésére stb. Kerney Schosser német történetíró (17761861) életrajzát ismerteti és mutatja be a meghatározó német szellemtörténészt. Amellett, hogy objektív volt, ami például a magyar nemzet megítélését, Ausztriához való közjogi viszonyának bemutatását illeti, kiemeli történetíró munkásságnak fontos ismérveit, mint például sokoldalú feldolgozói szempontjait, a szellemtörténét módszerének következetes alkalmazását. „A történetírás méltóságát és magasztos hivatását védte" - zárja kommentárját ugyancsak utalva a korabeli magyar történetírásra is. Az Értekezőben találunk természettudományos publikációkat is, de meg kell mondanunk, ezek adják a lap leginkább bizonytalan részét. Egy bizonyos M-R. szignójú szerző például arról értekezik, hogy a Hold hideget okoz-e, vagy meleget, a Hold megjelenése derült vagy borult időt jelent-e, s azon töri a fejét, hogy lehetnek-e a Holdon tengerek, mert ha vannak, azok igen „sekélyes tengerek" s így bizonytalan, hogy van-e levegő a Holdon. Egy másik írás négy folytatásban egy német könyv kivonatos közlése a Földközitengerről, annak földtani sajátosságairól. Értékesebbnek kell tartanunk viszont a hazai megfigyeléseken alapuló publikációkat, így pl. Kanitz Ákostól egy új alföldi növény leírását, s ugyancsak tőle a Herkulesfürdő környékén tett botanikai gyűjtőútja eredményeinek leírását. Majer Károly írását a közlemények rovatba szerkesztette be Nagy Iván, holott az a szemléhez tartozna, de Nagy Károlynak a madarakról írott műve annak „belbecse" miatt megérdemli az önálló publikációt. A cikk mindenesetre alkalmat ad arra Majer Károlynak, hogy felvesse egy önálló könyvszemle, kritikai lap megszületését „a gőzerő és távírda segítségével haladó jelen korunkban." S megfogalmazhassa azt a gondolatot, a természettudományok népszerűsítéséről, amely az 1860-as évek Magyarországán az egész hazai tudományosság szempontjából vezérlő elv lehetett. A tudományok népszerűsítése - írja Majer Károly az „igazi polgárosultság, a közerkölcsiség, s a magas műveltség előmozdítása érdekében" döntő fontosságú. (II. köt. 17. p.) A megígért kritikai rovatnak a Könyvszemle címet adták a szerkesztők. Már az első számban olvashatunk könyvbírálatot, amelyet azért olyan sok nem követ, igazolva az anyaggyűjtés gondjáról korábban írottakat. Az első recenziót egy selmeci ügyvéd, amúgy amatőr történész Kachelmann János (1806-1873) küldte be. Ráth Károly A magyar királynék, királyok hadjáratai, utazásai és tartózkodási helyei c. történeti topográfiai művét ismerteti, amely Győrben jelent meg 1861-ben. A recenzió írás általános szabályai szerint megdicséri a szerzőt művéért, majd utána felsorolja, milyen forrásokat nem nézett át, s hol mi110