Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

fölfedezések és bírálatok. 3. Irodalmi napló. 4. Könyvismertetések és bírálatok. 5. Adattár, történelmi becsű okmányok közlése. 6. Könyvészet. Előfizetési ára egész évre 8 frt, fél évre 4 frt." A Budapesti Szemle is hírt adott az Értekező megindításáról. A folyóirat „Hazai könyvészet" című rovatában mindig folyamatosan ismertették a megjelenő számokat. Nagy Iván lapindító bevezetéséből azt a gondolatot emelik ki, hogy milyen meghatározó lehet ez a folyóirat a tudomány számára, már csak azért is, hogy „a szaktudományi fontos és érdekes, de még a kísérletek és elemzések végeredménye hiányában teljes egésszé ki nem kerekíthetett nyomozásoknak és fölfedezéseknek is tért nyisson/'

6 A Magyar Tudományos Értekező^ folyóiratnak indult. 1862 első félévében még nem havi rendszerességgel öt szám jelent meg. A terv az volt, hogy júliustól kezdve havilappá változik. A később tárgyalandó gondok miatt ez az elképzelés nem valósult meg, s 1863 januárjára az Értekező második félévében újra csak öt szám jelent meg, az utolsó összevontan 5-6-os jelzéssel. Valójában tehát csak egy esztendőt élt meg Nagy Iván lapja/ Nagy Iván sokrétű és sok tudományterületet felölelő életművében a lap szerepe és ismerete némileg háttérbe szorult. Kovács Anna összegző igényű életrajzi feldolgozásában szentel neki az átlagosnál nagyobb figyelmet. Jelentőségét így summázta: „...Nagy Ivánnak e lappal irreális célkitűzése volt, az a program, amit vele közvetíteni szándékozott, az a művelődési elképzelés, eszmény, amelynek valóra váltásán fáradozott, majd csak kedvezőbb társadalmi-művelődési körülmények között, szélesebb társadalmi bázison és nagyobb tudósgárdával lesz lehetséges."

8 Jelen dolgozatunk sem vállalkozik a lap eszmetörténeti elemzésére, de még csak azt sem vizsgálja, milyen szerepet foglal el a magyar tudományos folyóirat-kiadás rendjében. Feldolgozási szempontunk elsődlegesen sajtótörténeti, ezért is csatlakozik hozzá az Értekező repertóriuma is. De számunkra kikerülhetetlenné vált az, hogy ne szembesítsük Nagy Iván programadó írását a szerkesztés megvalósult gyakorlatával és eredményeivel. Nagy Iván szerkesztői koncepciója Amikor Nagy Iván és Knauz Nándor útjára indítják a folyóiratot, egy meglévő és valóságos igény alapján döntenek. Ugyanakkor ez az igény még nem volt tömeges méretű ahhoz, hogy mind a szerzők potenciális köre, mind pedig az olvasói létszám várható nagysága hosszabb ideig fenntartson egy ilyen speciális szakfolyóiratot. Glatz Ferenc hasonló megállapításra jut, amikor sorra veszi a magyar történelmi folyóirat-kiadás kezdetének periodikáit. A Magyar Tudományos Értekező, a Delej tű (Pesthy Frigyes szerkeszti Temesváron) a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek (Ráth Károly és Rómer Flóris szerkesztésében) már ennek az új igénynek a jegyében készülnek. A felsorolt folyóiratok - folytatja Glatz Ferenc - „történelmi értekezései, forrásfeltárásai már a történelmi szaksajtó kialakítása iránti igényt s a lehetőségek érlelődését jelezték."

9 Nagy Iván szerkesztőségi bevezetőjében ő maga is hiányról beszél, a tudományos ismeretek közlésének műfaji hiányairól. Három olyan laptípust említ, amelyben szerepelhetnek történelmi publikációk, de egyik sem felel meg a tudományosság adott feltételeinek. Ilyen a revue, amely ugyan a tudományos fejlődés eredményeit ismerteti, önálló tanulmányokban, értekezésekben, de nem tudja bemutatni a ku103